A művészet mint társadalmi rendszer

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik Luhmann munkásságának mélységét és összetettségét, hangsúlyozva a társadalmi rendszerek, különösen a művészet mélyreható elemzését. Az olvasók nagyra értékelik, hogy képes mély gondolkodásra és a modern társadalomról való elmélkedésre késztetni, ugyanakkor megjegyzik kihívást jelentő jellegét és a hozzáférhetőséggel kapcsolatos lehetséges problémákat is.

⬤ Mély és elgondolkodtató tartalom, amely lassú olvasásra és elmélkedésre ösztönöz.
⬤ A társadalmi rendszerekkel kapcsolatos elemzések elképesztő terjedelme és szélessége.
⬤ Foglalkozik a művészetről és a társadalomról szóló összetett gondolatokkal, arra invitálva az olvasót, hogy gondolja át e fogalmak megértését.

⬤ Az írás bonyolultsága egyes olvasók számára túlterhelő lehet.
⬤ Luhmann elméleteinek bizonyos aspektusai, mint például az autopoiesis fogalma és a pszichikai és társadalmi rendszerek szétválasztása, hibásnak vagy problematikusnak tűnhetnek.
⬤ A szöveg kihívó jellege korlátozhatja a szöveg hozzáférhetőségét a szélesebb közönség számára.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Art as a Social System

Könyv tartalma:

A művészet mint társadalmi és érzékelési rendszer meghatározó elemzése a huszadik század végének vezető német társadalomelméletírójától. Nemcsak a művészetről szóló vitákban jelent fontos intellektuális lépést - szigorúságában és abban, hogy üdítő módon azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy olyan megkülönböztetéseket hozzon létre annak meghatározására, hogy mi számít művészetnek, amelyek érvényesek lehetnek a műalkotásokat alkotók és befogadók számára egyaránt -, hanem a rendszerelméletben is fontos előrelépést jelent.

Visszatérve az esztétika tizennyolcadik századi, az érzékek ismeretéhez kapcsolódó felfogásához, Luhmann azzal a gondolattal kezdi, hogy minden művészet, beleértve az irodalmat is, az érzékelésben gyökerezik. Ragaszkodik a pszichikai rendszerek (érzékelés) és a társadalmi rendszerek (kommunikáció) közötti radikális összeegyeztethetetlenséghez. A művészet a kommunikáció egy speciális fajtája, amely a nyelv helyett az érzékelést használja. Olyan módon működik a társadalmi rendszer és a tudat közötti határon, amely mélységesen irritálja a kommunikációt, miközben szigorúan a társadalmi belső marad.

Hét sűrűn érvelő fejezetben Luhmann nagy történelmi és empirikus részletességgel fejti ki ezt az alaptételt. A művészet mint társadalmi rendszer státuszának általános problémája által keretezve minden egyes fejezet a probléma egy-egy sajátos aspektusát dolgozza ki, mind szinkron, mind diakron dimenziójában. A művészetnek a másodrendű megfigyelés elméletének kontextusában történő vizsgálata az esztétikai forma újragondolásához vezet. A további fejezetek a rendszer kódjának, funkciójának és fejlődésének kérdését vizsgálják, és az önleírás elemzésével zárulnak.

A Művészet mint társadalmi rendszer hatalmas tudományos anyagból merít, három évtizedes társadalomtudományi, fenomenológiai, evolúcióbiológiai, kibernetikai és információelméleti kutatás eredményeit ötvözi a művészettörténet, az irodalom, az esztétika és a kortárs irodalomelmélet bensőséges ismeretével. A könyv a művészet és az esztétika gyakorlatilag minden jelentős teoretikusát bevonja Baumgartentől Derridáig.