A társadalom elmélete, 2. kötet

Olvasói vélemények

Luhmann „A társadalom és a társadalmi rendszerek felsőbbrendűsége” című könyve egy komplex szociológiai mű, amely a dinamikus rendszerek elméletével, a társadalmi differenciálódással és a különböző társadalmi tényezők kölcsönhatásával foglalkozik. Korábbi köteteire épül, és mélységének teljes megismeréséhez szükséges az alapozó szövegekkel való foglalkozás. Kritikusan vizsgálja a szociológia különböző kérdéseit, többek között a tömegmédia és a posztmodernizmus hatását.

A könyv briliáns szociológiai tudományosságot mutat be, mély és árnyalt megértést nyújt a társadalmi rendszerekről. Luhmann meglátásai a strukturális kapcsolódásokról, az erkölcsről és a szociológia tudományos törekvéseiről meggyőzőek. Az európai társadalmakból vett valós példák és a globális kontextus felhasználása gazdagítja az elemzést.

Luhmann gondolatainak összetettsége kihívássá teszi azok megértését, ami egyes olvasókat esetleg elriaszt. A könyv emellett feltételezi korábbi műveinek előzetes ismeretét, ami nem biztos, hogy mindenki számára hozzáférhető.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Theory of Society, Volume 2

Könyv tartalma:

Niklas Luhmann kétrészes záróművének második kötete először 1997-ben jelent meg németül.

A szociológia újragondolására irányuló harmincéves elméleti projektjének csúcspontjaként a modern társadalom átfogó leírását nyújtja. A jelentés képlékenységének és a sikeres kommunikáció ennek megfelelően nagy valószínűségének bemutatásával kezdődően Luhmann a kommunikációs médiumok egész sorát elemzi, köztük a nyelvet, az írást, a nyomdát és az elektronikus médiát, valamint a "sikermédiumokat", például a pénzt, a hatalmat, az igazságot és a szeretetet, amelyek mind ezt a képlékenységet strukturálják és a kommunikációt lehetővé teszik.

A könyv azt a kérdést feszegeti, hogy mitől alakulnak ki funkcionálisan differenciált társadalmi rendszerek, hogyan fejlődnek, és hogyan jönnek létre társadalmi mozgalmak, szervezetek és interakciós minták. Különös figyelmet kap a számítógép és a hálózatok megjelenése, amely potenciálisan messzemenő átstrukturálódási folyamatokat indított el. A modern társadalom önleírásának szemantikájáról szóló zárófejezet búcsút int a "régi Európa" idejétmúlt elméleti megközelítéseinek - vagyis a társadalom ontológiai, holisztikus, etikai és kritikai értelmezéseinek -, és amellett érvel, hogy az olyan fogalmak, mint a "nemzet", a "szubjektum" és a "posztmodernitás" messze túlértékeltek.

Helyettük a "társadalom" - amelyet a szociológusok régóta gyanús, mindenféle reifikációra nyitott fogalomnak tartanak - tisztán operatív fogalmakkal definiálódik. Ez a mindig bizonytalan válasz arra a kérdésre, hogy mi következik a kommunikáció minden területén.