A tömegmédia valósága

Olvasói vélemények

Niklas Luhmann „A tömegmédia valósága” című könyve a tömegmédia összetett szerepét vizsgálja a modern társadalomban, a tömegmédia önismétlődő rendszereire és az észlelések alakításában betöltött szerepére összpontosítva. A könyv sajátos perspektívát kínál arra vonatkozóan, hogy a tömegmédia hogyan konstruálja a valóságot, ahelyett, hogy csupán tükrözné azt, valamint betekintést nyújt a hírek, a reklám és a szórakoztatás mint a társadalom alrendszerei dinamikájába.

A könyv arról nevezetes, hogy közérthető bevezetést nyújt Luhmann elméleteibe, érthetőbbé téve az összetett gondolatokat. Értékes betekintést nyújt a tömegmédia szerepébe és belső mechanizmusaiba, elősegítve annak mélyebb megértését, hogy miként zajlik a kommunikáció és az információfeldolgozás a társadalomban. Az olvasók értékelik Luhmann érveinek provokatív jellegét és a szövegbe szőtt interdiszciplinaritást, amely összekapcsolja a szociológiát a kibernetikával és más területekkel.

Számos olvasó említi Luhmann írásának elméleti sűrűségét és összetettségét, ami azt sugallja, hogy az elképzeléseivel nem ismerkedők számára kihívást jelenthet. Egyes kritikusok megjegyzik, hogy Luhmann nézetei túlságosan cinikusnak vagy a médiarendszereken belüli emberi cselekvőképességet elutasítónak tűnhetnek, és a hírek kritikája keménynek tűnhet. Ezenfelül vannak utalások arra, hogy más művek már nem kaphatók, ami korlátozza a hozzáférést a bővített tanuláshoz.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Reality of the Mass Media

Könyv tartalma:

A tömegmédia valósága című könyvében Luhmann a társadalmi rendszerek elméletét - amelyet korábbi műveiben a gazdaságra, a politikai rendszerre, a művészetre, a vallásra, a tudományokra és a jogra alkalmazott - kiterjeszti a tömegmédia szerepének vizsgálatára a társadalmi valóság felépítésében.

Luhmann amellett érvel, hogy a tömegmédia rendszere rekurzív, önreferenciális kommunikációs programok összessége, amelyek funkcióit nem az igazságosság, az objektivitás vagy a tudás külső értékei, sem pedig konkrét társadalmi érdekek vagy politikai irányelvek határozzák meg. Inkább azt állítja, hogy a tömegmédia rendszerét az információ/nem információ belső kódja szabályozza, amely lehetővé teszi a rendszer számára, hogy saját környezetéből válogassa ki az információkat (híreket), és ezeket az információkat saját reflexív kritériumai szerint kommunikálja.

Luhmann önreferenciája ellenére a tömegmédiát a modern társadalom egyik legfontosabb kognitív rendszereként írja le, amelynek segítségével a társadalom saját valóságának illúzióját építi fel. A tömegmédia valósága - érvelése szerint - lehetővé teszi a társadalmak számára az információk feldolgozását anélkül, hogy destabilizálná a társadalmi szerepeket vagy túlterhelné a társadalmi szereplőket. A cselekvés jövőbeli összehangolásának lehetőségeinek széles tárházát (memóriáját) képezi, és paramétereket biztosít a társadalom politikai reprodukciójának stabilizálásához, mivel a világ folyamatos önleírását állítja elő, amely körül a modern társadalom tájékozódni tud.

Luhmann a tömegmédiáról szóló értekezésében egy olyan kommunikációelméletet dolgoz ki, amelyben a kommunikációt nem egy sajátos tudat aktusának, sem az integratív társadalmi normák médiumának tekintik, hanem pusztán azoknak a technikai kódoknak, amelyeken keresztül a rendszerszintű műveletek elrendeződnek és állandósulnak.