A társadalom elmélete, 1. kötet

Olvasói vélemények

A könyv mélyreható perspektívát mutat be a rendszerelméletről, valamint az emberiség és a technológia összekapcsolódásáról, hangsúlyozva annak átalakító potenciálját. A fizikai termékkel kapcsolatban azonban vannak minőségellenőrzési problémák, amelyek ronthatják az olvasás élményét.

⬤ Átalakító perspektívát kínál a világról és a rendszerekről
⬤ egyedülállónak, mélyrehatónak és tanulságosnak
⬤ jellemzi,
⬤ egyes olvasók mesterműnek tartják.

Fizikai minőségi problémákat észleltek, például foltokat és ujjlenyomatokat a könyvborítón, ami elégedetlenséget eredményez a termék megjelenésével kapcsolatban.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Theory of Society, Volume 1

Könyv tartalma:

Niklas Luhmann kétrészes záró munkájának első kötete eredetileg 1997-ben jelent meg németül.

A szociológia újragondolására irányuló harmincéves elméleti projektjének csúcspontjaként a modern társadalom olyan átfogó leírását nyújtja, amelyre Talcott Parsons óta nem volt példa. A jelentés képlékenységének és a sikeres kommunikáció ennek megfelelően nagy valószínűségének bemutatásával kezdődően Luhmann a kommunikációs médiumok egész sorát elemzi, beleértve a nyelvet, az írást, a nyomdát és az elektronikus médiát, valamint a "sikermédiumokat", mint például a pénz, a hatalom, az igazság és a szerelem, amelyek mind ezt a képlékenységet strukturálják és a kommunikációt lehetővé teszik.

A társadalmi rendszerek öntermelésének és reprodukálásának módját vizsgálva a könyv azt a kérdést teszi fel, hogy mi szüli a funkcionálisan differenciált társadalmi rendszereket, hogyan fejlődnek, és hogyan alakulnak ki a társadalmi mozgalmak, szervezetek és interakciós minták. Különös figyelmet kap a számítógép és a hálózatainak megjelenése, amelyek potenciálisan messzemenő átstrukturálódási folyamatokat indítanak el. A modern társadalom önleírásának szemantikájáról szóló zárófejezet búcsút int a "régi Európa" elavult elméleti megközelítéseinek, azaz a társadalom ontológiai, holisztikus, etikai és kritikai értelmezéseinek, és amellett érvel, hogy az olyan fogalmak, mint a "nemzet", a "szubjektum" és a "posztmodernitás" messze túlértékeltek.

Helyettük a "társadalom" - amelyet a szociológusok régóta gyanús, mindenféle reifikációra nyitott fogalomnak tartanak - tisztán operatív fogalmakkal kerül meghatározásra. Ez a mindig bizonytalan válasz arra a kérdésre, hogy mi következik a kommunikáció minden területén.