Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Testaments of the Patriarchs Collection
A korai keresztény korszakban a zsidó és keresztény közösségekben számos pátriárkai testamentum keringett, és a legkorábbi keresztények széles körben idézték őket. A testamentumok közül a legjelentősebbek Ábrahám, Izsák és Jákob testamentumai voltak, amelyek együttesen keringtek.
A többi fontos testamentumot a Tizenkettek testamentumaként csoportosították, amely magában foglalta Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Izsákár, Zebulon, Dán, Naftali, Gád, Áser, József és Benjámin testamentumát. Ádám Testamentumát a szetiek és a későbbi szetiai gnosztikusok használták. Míg Jób és Salamon testamentumát a keresztény montanista szekta és a gnosztikus Valentinianus szekta használta a 2.
században.
Mózes Testamentumát, amelyet Mózes mennybemenetelének is neveznek, úgy tűnik, hogy csak egy messianisztikus zsidó szekta használta, bár úgy tűnik, hogy nem volt a rabbinikus judaizmus előzménye. Ezeket a testamentumokat a korai keresztény egyházak széles körben elfogadták, és a legtöbbjük ma is az örmény Biblia részét képezi.
A könyvek népszerűek voltak Nyugat-Európában a középkorban, amikor általában hiteles ősi zsidó szövegeknek tekintették őket. A 16. századi kritikai elemzések megváltoztatták a protestánsok és a katolikusok nézetét, mivel az akkori tudósok arra a meggyőződésre jutottak, hogy a szövegek a korai keresztény korban íródtak, valószínűleg görög nyelven.
Ezt követően a szövegek Európa nagy részén kiestek a népszerűségből. A pátriárkák testamentumainak héber nyelvű töredékeit azonban a 20. században felfedezték a holt-tengeri tekercsek között, ami bizonyítja, hogy a szövegek egy része eredetileg arámi és héber nyelven íródott.
A jelenlegi tudományos nézet szerint egyszerűbb zsidó változatok léteztek, amelyeket aztán a korai keresztény korszakban görög nyelvűek frissítettek, és a keresztény próféciákkal egészítettek ki.
