Értékelés:
A könyv a kánaáni kultúra és vallás informatív feltárását nyújtja, különösen a „Ba'al-ciklus” fordításán keresztül. Értékes kontextust és történelmi hátteret nyújt, de kritikával kell szembenéznie a szerzőség névtelensége, a gépelési hibák és a megalapozatlan állítások miatt.
Előnyök:⬤ Nagyon informatív a kánaáni kultúráról
⬤ jó fordítás a „Ba'al-ciklusról”
⬤ kiváló elbeszélés és háttér az istenségekről
⬤ történelmi kontextust is tartalmaz
⬤ értékes a sémi spiritualitás megértéséhez.
⬤ Nincs feltüntetve a szerzőség, ami kérdéseket vet fel a pontossággal kapcsolatban
⬤ számos elgépelés rontja az olvashatóságot
⬤ megalapozatlan, szokatlan értelmezéseket tartalmaz, források nélkül.
(3 olvasói vélemény alapján)
Ugaritic Texts: Ba'al Cycle
A Ba'al-ciklus vagy Ba'al-saga a késő bronzkori kánaáni panteon legfőbb istenéről, Ba'al Hadadról szóló történetek gyűjteménye. Az Ugarita szövegek olyan ősi táblák, amelyeket a mai szíriai-török határon, a Jebel Aqra hegy lábánál fekvő, bronzkori északnyugat-szíriai város, Ugarit romjainál végzett régészeti ásatások során találtak.
A Ba'al-ciklust általában több részre osztják a felfedezett táblák csoportosítása alapján, ez a fordítássorozat azonban csak két részre oszlik: Győzedelmes Ba'al, és Ba'al legyőzi Mot. Ezek a felosztások mindig szubjektívek. Egyes fordítók a központi szakaszt, amely Ba'al templomának a Záfón-hegyen való felépítéséről szól, a Jámmal vívott megelőző csatától választják el. Mások a köztes szakaszt is elkülönítik, amely Ba'al és Anat vitáját foglalja magában, azonban ezt a sorozatot a forrásanyag nyilvánvaló eltolódása alapján osztják fel a korai és a későbbi szakasz között. A legkorábbi szakasz ókori egyiptomi fordításnak tűnik, és egyiptomi kölcsönszavakat tartalmaz, valamint számos utalást az istenek házaira, ami úgy tűnik, hogy az Egyiptomban az Óbirodalomtól kezdve az éjszakai időszámításhoz használt dekánrendszerre utal.
A Ba'al legyőzi Motot című könyv fő részét, úgy tűnik, egy régi akkád szövegből fordították le, amely egy hurri és hattikus történetet mesélt el két istenről, akik az alvilágba ereszkedtek. A későbbi részben számos akkád, hattikus és hurri kölcsönszó található, amelyek a korábbi részből, valamint a befejezésből többnyire hiányoznak. A legfőbb kivétel a hírnök, Ủgar, aki egy hurri pszichopomp volt, akárcsak a kánaáni Horon és a görög Charon. Mivel Ugarit városát róla nevezték el, ez a név egyértelműen megelőzi magát a szöveget, így nem használható a szöveg keltezésére. Mindazonáltal azt jelzi, hogy a város eredetileg hurri település volt, mielőtt szemita lett, ami segít megmagyarázni, hogy a régebbi második szakasz, miért tűnik egy hurri történet akkád újramondásának fordításának. Ezenkívül a második szakaszban luwiai nevek is előfordulnak, ami az akkád forrásszöveg eredetét valamikor a luwiaiak nyugat-anatóliai letelepedése - amelyet általában i. e. 2000 körülre datálnak - és a hettitáknak a hattiták i. e. 1700 körüli bekebelezése közé helyezi. Mivel úgy tűnik, hogy a szöveget ezután fordították le egyiptomi nyelvre, még az ugarit előtt, ez nyomon követheti a hükszoszok Egyiptomba vezető útját a luwiai, hattita és hurrita földeken keresztül.
Az első rész, a Győzedelmes Ba'al, későbbi szövegnek tűnik, i. e. 1700 után íródott, amikor egy hatalmas földrengéssorozat elpusztította a minószi városok és paloták nagy részét. A földrengés jelzi a minószi építészet régi palota- és új palota-korszaka közötti szakadékot. Ebben az időben jelentős változás történt az égbolton, mivel a Bika megszűnt az északi tavaszi napéjegyenlőséget jelölő csillagkép lenni, és helyébe a Kos lépett. A Bikával ellentétben a Kos nem az ekliptikán, vagyis azon az égi vonalon volt, amelyen a Nap és a bolygók a Földhöz képest haladnak, hanem a Föld felett. Az ekliptika alatt, és ahhoz közelebb volt a tengeri szörny, a későbbi Cetus. A Győzedelmes Ba'alban szereplő csata arról szólt, hogy Hadad viharisten megküzdött a tengeristen Jammal, hogy átvegye a királyi hatalmat Attar kosistentől, és úgy tűnik, hogy e két isten küzdelméről szólt, amely a föld uralmáért folyt, miután a bikaisten El átadta trónját Attar kosistennek. Ez az átmenet i. e. 1700 körül történhetett, így ezt a szöveget ennél később kellett írni.
