Septuagint - Torah
Nagy Sándor i. e. 323-ban bekövetkezett halála után tábornokai szétszakították birodalmát, és i. e. 305-re Ptolemaiosz tábornok megszerezte az ellenőrzést a Földközi-tenger keleti részén, beleértve Egyiptomot, Júdeát, Ciprust, Cireneust és a mai Törökország partvidékét. Megalapította a Ptolemaioszok dinasztiáját, amely a következő három évszázadban Egyiptomot uralta. A Ptolemaioszok építették az ókori világ egyik nagy csodáját, az Alexandriai Könyvtárat, amely fénykorában állítólag több mint 400 000 tekercset tartalmazott. A könyvtár első századában felhalmozott eredeti gyűjtemény nagyrészt görög művekből és egyiptomi művek fordításaiból állt, azonban a Kr. e. 3. század közepén II. filadelfiosz Ptolemaiosz király megrendelte az ősi izraelita szentírások fordítását a könyvtár számára.
Számos tudós gyűlt össze, a történet változatától függően 70 vagy 72, és minden izraelita szektát képviseltek. Ők készítették el a fordítást, amelyet később Septuaginta néven ismertek. Az eredeti, i. e. 250 körül kiadott változat csak a Tórát, vagy görög kifejezéssel élve a Pentateuchust, vagyis a hagyományosan Mózesnek tulajdonított öt könyvet tartalmazta, i. e. 1500 körül: Genezis, Exodus, Leviticus, Számok és Deuteronomium.
Ez a fordítás megkísérli visszaállítani és lefordítani az eredeti Septuaginta Tóráját úgy, ahogyan az i. e. 250 körül megjelenhetett.
