A világ és minden, ami benne van

Olvasói vélemények

Aleksandar Hemon A világ és minden, ami benne van című könyvéről vegyes kritikák születtek, az olvasók ugyanis megjegyezték, hogy remekül ír és mély témákat dolgoz fel, de kritizálták a lefordítatlan idegen kifejezések használatát is, amelyek megzavarhatják a történet folyását. A regényt viharos történelmi események idején játszódó epikus szerelmi történetként jellemzik, amely az identitás, a nyelv és a túlélés küzdelmeit mutatja be a háború és a kitelepítés kontextusában.

A regényt briliánsan megírt és magával ragadó, a személyes és történelmi témákat összefonó, lebilincselő elbeszélésmóddal jellemzik. Sok olvasó értékeli a szereplők mélységét és összetettségét, valamint a történet érzelmi súlyát, kiemelve a szívszorító szerelmi történetet és a nyelv és a kulturális identitás gazdag feltárását. A könyvet a történelmi fikció jelentős művének tartják, és elég meggyőző ahhoz, hogy kihívásai ellenére is lekösse az olvasókat.

A számos kritikában említett egyik fő hátránya a különböző nyelveken le nem fordított mondatok és párbeszédek gyakori használata, ami frusztráló és elidegenítő lehet a nem többnyelvű olvasók számára. Ez megzavarhatja az olvasás élményét, és megnehezítheti a történet követését. Emellett néhány olvasó időnként zavarosnak találta az elbeszélés szerkezetét, ami megnehezítette a szereplők mozgásának és a cselekmény alakulásának nyomon követését.

(50 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The World and All That It Holds

Könyv tartalma:

A világ és minden, ami benne van - a maga vidám, szívszorító, erotikus és filozófiai pompájában - Aleksandar Hemon ünnepelt tehetségét mutatja be a maga csúcsán. Ez egy nagyszerű, gyengéd, elsöprő történet, amely évtizedeken és kontinenseken átível. Hemon a regényirodalom egyik legmerészebb hangja.

Amikor Ferenc Ferdinánd főherceg 1914 egyik júniusi napján megérkezik Szarajevóba, Rafael Pinto gyógynövények és tabletták őrlésével van elfoglalva a patika pultja mögött, amelyet nagyrabecsült apjától örökölt. Ez nem egészen az az élet, amire költészettel teli diákévei alatt a kicsapongó Bécsben számított, de semmi olyasmi, amit egy csipetnyi laudanum a magas polcról, egy nyári séta és a járókelőkről való üres fantáziálás ne tudna relativizálni.

És akkor a világ felrobban. A galíciai lövészárkokban a fantáziák szétesnek. A hősiesség gyorsan megöli az embert. A háború felemészt mindent, amit eddig ismertek, és Pinto egyetlen dolog, amiért élhet, az Osman, egy katonatárs figyelmessége, a tettek embere, aki kiegészíti Pinto magába forduló, költői lelkét; egy karizmatikus mesélő; Pinto védelmezője és szeretője.

Pinto és Osman együtt menekül meg a lövészárkokból, túléli a majdnem biztos halált, összecsap kémekkel és bolsevikokkal. Hegyeken és sivatagokon át, egyik világból a másikba, egészen Sanghajig, Pintót az Osman iránti szerelme - az időnkénti ópiás közjátékkal együtt - tartja életben.