Csend a nyugati fronton

Olvasói vélemények

A „Csend a nyugati fronton” kritikái kiemelik az első világháború borzalmainak mélyreható feltárását egy fiatal német katona szemszögéből. A könyvet a lövészárok-háború, a bajtársak elvesztése és a háború hiábavalóságának nyers és érzelmes ábrázolása jellemzi. A kritikusok elismerően nyilatkoznak az élénk képi világról és a konfliktus mindkét oldalán álló katonák humanizáló ábrázolásáról, ami időtlen klasszikussá teszi a könyvet, amely megkérdőjelezi a háborúról alkotott romantikus elképzeléseket.

⬤ Mélyen megindító és érzelmes elbeszélés, amely megragadja a háború borzalmait.
⬤ Erős jellemfejlődés, amely az olvasót a katonák iránti együttérzésre készteti.
⬤ Gazdag, élénk képi világ, amely életre kelti a lövészárok-háború zord valóságát.
⬤ Egyedi nézőpontot kínál azáltal, hogy egy német katonára összpontosít, elősegítve a közös emberiesség megértését a konfliktusban.
⬤ Az egyik legnagyobb háborús regényként tartják számon, amely éleslátó reflexiókat kínál a háború abszurditásáról és a politika hétköznapi életre gyakorolt hatásáról.

⬤ Az erőszak és a kétségbeesés szemléletes leírása egyes olvasók számára megrázó lehet.
⬤ A tempó időnként lassú, különösen az elején, ami néhány olvasó türelmét próbára teheti.
⬤ Néhány kritika megemlíti a történelmi részletek és a konkrét harci események hiányát, ami hátrányt jelenthet azok számára, akik egy átfogóbb történelmi beszámolót keresnek.

(1738 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

All Quiet on the Western Front

Könyv tartalma:

A Nagy Háború félelmetes lövészárkaiban játszódó Minden csend a nyugati fronton a hazafias katona, Paul Bäumer bőrébe bújik az olvasó.

A háború nemességéről és kalandvágyáról alkotott naiv képzelgései a közömbös ipari hadviseléssel szemben szertefoszlanak. Erich Maria Remarque több mint egy évszázaddal ezelőtti története ellenére is időtálló módon tárja fel a háború emberi lélekre gyakorolt hatását és a túlélés csúf igazságát.

A saját korában nagy sikert aratott történetet minden új nemzedéknek el kell olvasnia, nehogy elfelejtsük a tanulságait, és a saját „háborúnkban találjuk magunkat, amely véget vet minden háborúnak”.