Csend a nyugati fronton

Olvasói vélemények

A „Csend a nyugati fronton” című könyv érzelmesen és kegyetlenül mutatja be Paul Bäumer, egy fiatal német katona élményeit az első világháború idején. A könyv a katonák közötti bajtársiasságot, a háború brutalitását és a háború által hagyott lelki sebeket egyaránt bemutatja. A kritikusok dicsérik az erőteljes írást és a konfliktus hiábavalóságának és a fiatalság elvesztésének egyetemes témáit, sokan pedig kötelező olvasmánynak tartják, különösen a háború hatásainak megértéséhez.

⬤ Erőteljes történetmesélés és érzelmi mélység
⬤ élénk és jól megírt próza
⬤ egy német katona egyedülálló nézőpontját kínálja
⬤ a bajtársiasság, a háború borzalma és a konfliktus hiábavalóságának témáit járja körül
⬤ a háború valóságát illetően a mai közönséggel is megragadja
⬤ meggyőző karakterek
⬤ kiváló a történelmi összefüggések megértéséhez
⬤ sok kritikus szerint kötelező olvasmány kellene legyen az iskolákban.

⬤ Az erőszak és a halál grafikus ábrázolása egyes olvasók számára zavaró lehet
⬤ az első fejezetek a grafikus jellegük miatt kihívást jelenthetnek
⬤ az elbeszélés komor és tragikus jellege nem mindenkinek tetszhet
⬤ egyesek nehéznek és érzelmileg megterhelőnek találták.

(464 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

All Quiet on the Western Front

Könyv tartalma:

1914-ben Paul Bäumert és osztálytársait egy érzelgősen hazafias osztályfőnök a helyi toborzóirodába vezényli. Egy 1918-as csendes októberi napon, alig néhány héttel a fegyverszünet előtt, Paul lesz az utolsó közülük, akit megölnek.

A Minden csend a nyugati fronton című könyvben az ő történetüket meséli el. Néhány évvel a megjelenése után, 1929-ben a nácik feljelentették és nyilvánosan elégették Remarque regényét, mert sértette a hősies német hadsereget - más szóval, mert „úgy mondta el, ahogy volt” az egyszerű katona számára a fronton, ahol a dicsőség és a nemzeti sors minden elképzelését hamarosan elsöpörte a modern hadviselés dehumanizáló borzalma. Remarque rendkívüli módon képes leírni azt a szörnyű feszültséget, amelyet az okoz, ha valaki a súlyos bombázások alatt egy árokban rejtőzik; az állati ösztön, hogy ölj vagy megölnek, amely a közelharc során eluralkodik rajta.

Szemmel követi a koporsókkal teli szállítmányt is, amely mellett Paul és barátai elhaladnak, amikor egy új offenzívára indulnak; a fiatal katonák örömmel majszolják a dupla adagot, amikor a századuk felét váratlanul kiirtják. Remarque elégiája egy feláldozott nemzedékért annál is inkább megrendítő, mert a kamasz veterán olyan megrázó élményeket mesél el lakonikus prózában, amelyek számára mindennapossá váltak.

Paul nem tudja elképzelni a háború utáni életet, és nem tud többé kapcsolatot teremteni a családjával, amikor hazatér a szabadságáról. Egyedül a fogyatkozó baráti körének bajtársiassága jelent számára valamit.

Különösen egy idősebb bajtársára, Stanislaus Katczinskyre támaszkodik, és a könyv egyik legmegrendítőbb pillanata az, amikor a hátán viszi a sebesült Katot a tűz alatt a tábori öltözőbe, ami tragikusan végződik. A legszomorúbb és legmeggyőzőbb háborús történet, amit valaha írtak.