Flotsam

Olvasói vélemények

Erich Maria Remarque Flotsam című regénye elgondolkodtató, a második világháború előtti menekültválság veszélyes időszakában játszódik. Bemutatja a kitelepített emberek küzdelmét és méltóságát, amint biztonságot és elfogadást keresve átkelnek az ellenséges határokon. Az elbeszélés reflektál a jelenlegi humanitárius problémákra, párhuzamot vonva a múlt és a jelen között. Míg egyes olvasók dicsérik a mélységét és aktualitását, mások úgy érzik, hogy hiányzik belőle a cselekmény és ismétlődő lehet.

A regényt dicsérik a gyönyörű írásmódja, érzelmi mélysége és az emberi állapot ábrázolása miatt. Az olvasók nagyra értékelik Remarque empatikus jellemábrázolását és a témák aktualitását a kortárs kérdésekre. Sokan időtlen történetként írják le, amely betekintést nyújt a menekültek tapasztalataiba és az emberiség egymás iránti embertelenségébe.

Egyes kritikusok a tempót és a cselekmény hiányát kritizálják, arra hivatkozva, hogy inkább tűnik kanyargós beszámolónak, mintsem lebilincselő cselekménynek. Néhány olvasó azt is megemlíti, hogy Remarque más műveihez képest kevésbé hatásos, és azt állítják, hogy felesleges részletekkel és ismétlődő jellemvonásokkal van kitömve.

(14 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A Minden csend a nyugati fronton szeretett szerzőjétől a Flotsam egy félelmetes portré Európáról, amint a nácik árnyéka a kontinensre borul.

Politikai disszidensek, zsidók, orvostanhallgatók, kisstílű bűnözők: A kitelepítettek ezrei között, akik Európa járatlan útjain utaznak, ott van Steiner és Kern. Mindketten bosszantották a hatóságokat, mert kéthetes csehszlovákiai tartózkodásukat túlhúzták. Így hát távozniuk kell. Nem mintha bármelyiküknek is lenne hová mennie. 1939-ben nem. De ha valakit egy őr az egyik ország határához vezet, akkor meg kell próbálnia egy másikat. Egészen addig, amíg onnan is el nem kísérik.

Szájról-szájra élve, cipőfűzőket és biztosítótűket árulva néhány fillérért, Steiner és Kern rájönnek, hogy figyelemre méltó módon még mindig vannak örömök. Egyrészt Párizs, másrészt a szerelem. A náci állam szívtelen kegyetlensége és hidegvérű törvényei között még mindig van emberség és kedvesség. És összehasonlíthatatlan öröm, ha szerelmes leszel, túléled, és elmeséled a történetedet, hogy soha ne felejtsék el.

"Erich Maria Remarque személyében a világnak nagy írója van. Kétségtelenül elsőrangú mesterember, aki a nyelvet a saját akarata szerint tudja hajlítani. Akár emberekről, akár az élettelen természetről ír, érintése érzékeny, határozott és biztos.” -- The New York Times Book Review