Hunger

Olvasói vélemények

Knut Hamsun „Éhség” című könyve klasszikus, amely a fizikai, érzelmi és szellemi éhség témáját járja körül egy küszködő elbeszélő tapasztalatain keresztül. Bár az elbeszélés lebilincselő és gyakran empátiát vált ki, sok olvasó a fordítás minőségével kapcsolatos kihívásokat észlel, és egyesek a főhőst nem találják szimpatikusnak, illetve az olvasás élményét összességében megterhelőnek. A narráció hatékonyságát dicsérték, különösen bizonyos kiadásokban.

⬤ Nagyon ajánlott fordítás és elbeszélés, amely hatékonyan közvetíti a könyv témáit.
⬤ Mély betekintést nyújt a szegénységbe és az emberi létbe, empátiát keltve a nehéz helyzetben lévők iránt.
⬤ Gyönyörű írás és mesteri nyelvhasználat.
⬤ Klasszikusnak számít, sok év után is aktuális.
⬤ Jó értéket képvisel azon olvasók számára, akiknek tudományos célokra van rá szükségük.

⬤ A fordítások változó minősége befolyásolhatja az olvasói élményt, egyes kiadások rosszul kivitelezettek.
⬤ A főszereplő időnként önzőnek és unszimpatikusnak tűnhet.
⬤ Néhány olvasó az olvasási élményt kihívásnak találta a nehézkes fordítások miatt.
⬤ A hosszúság és a tempó nem mindenkinek tetszhet, egyesek unalmasnak vagy nehezen folytathatónak találják.

(52 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Az Éhség (norvégül: Sult) Knut Hamsun norvég író 1890-ben megjelent regénye. A műből korábban, 1888-ban névtelenül jelentek meg részletek a Ny Jord című dán folyóiratban. A regényt a 20. század irodalmi nyitányaként és a modern, lélektani ihletésű irodalom kiemelkedő példájaként emlegetik. Az Éhség az emberi elme irracionalitását ábrázolja lebilincselő és olykor humoros módon.

Az Éhség azután íródott, hogy Hamsun visszatért egy szerencsétlenül járt amerikai körútról, és lazán az író saját, 1890-es áttörése előtti elszegényedett életén alapul. A regény a 19. század végi Krisztiániában (ma Oslo) játszódik, és egy éhező fiatalember kalandjait meséli el, akinek valóságérzéke a modern metropolisz árnyékos oldalának téveszmés életének adja át a helyét. Miközben hiába próbálja fenntartani a tisztesség külső burkát, lelki és fizikai hanyatlását részletesen elmesélik. Megpróbáltatásait, amelyeket fokoz, hogy képtelen vagy nem hajlandó szakmai karriert befutni, amelyet ő alkalmatlannak tart egy ilyen képességű ember számára, olyan találkozások sorozata mutatja be, amelyeket maga Hamsun "elemzések sorozatának" nevezett.

A regény főhőse sok tekintetben a Bűn és bűnhődés Raszkolnyikovjára emlékeztető vonásokat mutat; a szerző, Fjodor Dosztojevszkij, Hamsun egyik fő hatása. A naturalista szerzők, például mérföldes Zola hatása nyilvánvaló a regényben, ahogyan a realista hagyomány elutasítása is.

Az éhség Hamsun két irodalmi és ideológiai vezérmotívumát foglalja magába:

Ragaszkodása ahhoz, hogy az emberi elme bonyodalmai legyenek a modern irodalom fő tárgya: Hamsun saját irodalmi programja, hogy leírja "a vér suttogását és a csontvelő könyörgését", alaposan megnyilvánul az Éhségben.

A modern, városi civilizáció leértékelése: A regény első soraiban ambivalens módon úgy jellemzi Krisztiániát, mint "ezt a csodálatos várost, amelyet senki sem hagy el, mielőtt nyomot hagyott volna rajta". Ez utóbbit ellensúlyozzák más Hamsun-művek, például a Rejtélyek (Mysterier, 1892) és A talaj növekedése (Markens Gr de, 1920), amelyekért megkapta az irodalmi Nobel-díjat, de azt is állították róla, hogy ő egy proto-nacionálszocialista Blut und Boden-szerző. (wikipedia.org)