Korunk legendái

Olvasói vélemények

A könyv Elie Wiesel esszéinek és elmélkedéseinek erőteljes gyűjteménye, amely a holokauszt, az emlékezet és az atrocitás személyes és kollektív identitásra gyakorolt hatását vizsgálja. Sok olvasó mélynek, meghatónak és nagy hatásúnak találta írásait, megjegyezve a műveiben jelenlévő érzelmi mélységet és történelmi felismeréseket.

⬤ Mélyen megindító és elgondolkodtató írás.
⬤ Egyedülálló történelmi betekintést és érzelmi reflexiókat nyújt a holokausztról.
⬤ Erőteljes esszéket tartalmaz, amelyek igazolják Wiesel elismerését.
⬤ Magával ragadó, erős érzelmeket kiváltó elbeszélés.
⬤ Nagy hatású és emlékezetes, sok olvasó idővel újra és újra előveszi a könyvet.

⬤ Néhány olvasó kezdetben túlértékeltnek találta Wiesel munkásságát, de a mélyebb esszék elolvasása után megváltozott a véleményük.
⬤ Az érzelmi hatás elsöprő lehet, ami nem minden olvasónak felel meg.
⬤ A könyv egyes részeit nem lehet teljesen feltárni az osztálytermi keretek között, ami korlátozhatja a megértést.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Legends of Our Time

Könyv tartalma:

Gyermekként Sighetben, kisfiúként Auschwitzban, tizenéves kitelepítettként, aki a második világháború utáni Európában vándorolt, fiatalemberként, írói, tanúságtevő és emberjogi aktivista pályája kezdetén Elie Wiesel kísérteties, gyakran szürreális találkozásokat élt át a legkülönbözőbb emberekkel - bölcsekkel, misztikusokkal, tanítókkal és álmodozókkal. A Korunk legendái című könyvben megosztja velünk néhány történetüket.

Egy tel-avivi buszon Wiesel találkozik egy hírhedt auschwitzi barakkfőnökkel, aki arra kényszeríti, hogy szembesüljön a múlt démonaival, amelyekről azt hitte, hogy már régen nyugvópontra kerültek. Spanyolországon keresztül utazva egy fiatal katolikus férfi szólítja meg, kezében egy ősi, ismeretlen nyelvű családi dokumentummal; a dokumentumot 1492-ben héberül írta a férfi marranó őse, és büszkén hirdeti a jövő nemzedékeknek a család zsidó származását. Húsz évvel azután, hogy deportálták Sighetből, Wiesel visszatér, és felfedezi, hogy már csak a város 10 000 zsidója hiányzik, és annak kollektív emléke, hogy valaha is léteztek.

Egy moszkvai zsinagógában 1967 őszén Wiesel egy olyan szentélyt talál, amely tele van fiatal zsidókkal, akik csodával határos módon megtanulták történelmüket és ősi nyelvüket, és héber dalokat énekelnek az utcán, miközben a KGB ügynökei neveket jegyeznek fel. És egy auschwitzi rabbitól, aki Jom Kippurkor böjtölt, Wiesel azt is megtudja, hogy nem csak egyféleképpen lehet szembeszállni egy olyan Istennel, aki úgy tűnik, elhagyta népét.