Értékelés:
A kritikák változatos véleményeket fogalmaznak meg Thomas Szasz könyvéről, elsősorban a pszichiátria és a mentális betegség fogalmának kritikájára összpontosítva. Sok olvasó nagyra értékeli Szasz bátorságát, ahogyan megkérdőjelezi a mentális egészséggel és a pszichiátriai szakmával kapcsolatos széles körben elterjedt hiedelmeket, és dicsérik a személyes felelősség hangsúlyozását. Egyes kritikusok azonban túlságosan keménynek és a mentális problémákkal küzdők iránti empátia hiányának tartják nézeteit.
Előnyök:Szasz könyvét dicsérik elgondolkodtató tartalma, a pszichiátria történelmi kritikája, valamint a személyes felelősség és szabadság melletti kiállása miatt. Sok olvasó magával ragadónak, éleslátónak és humorosnak találta, néhányan pedig Szasz írásmódjának világosságát és hatékonyságát emelték ki. A könyvet nélkülözhetetlennek tartják azok számára, akik meg akarják érteni a pszichiátria korlátait és kritikáját.
Hátrányok:A kritikusok szerint Szasz nem mutat empátiát a mentális problémákkal küzdő egyének iránt, rosszindulatúnak bélyegzi őket, és lekicsinyli küzdelmeiket. Egyes kritikák megemlítik, hogy az írói stílusa néha agresszív és lázító, ami rontja az általános érvelést. Emellett néhány olvasó csalódott amiatt, hogy a szövegben olyan forrásokra támaszkodik, mint a Wikipedia.
(27 olvasói vélemény alapján)
Psychiatry: The Science of Lies
Thomas Szasz több mint fél évszázadon át a pszichiátria radikális kritikájának szentelte pályafutása nagy részét. Legutóbbi műve, a Pszichiátria: The Science of Lies (A hazugság tudománya) című könyvében élete munkájának betetőzése: a megtévesztésnek a pszichiátria történetében és gyakorlatában betöltött szerves szerepének bemutatása. Szasz amellett érvel, hogy a mentális betegségek diagnózisa és kezelése ugyanolyan viszonyban áll a testi betegségek diagnózisával és kezelésével, mint egy festmény hamisítása az eredeti remekművel. A művészettörténészek és a jogrendszer igyekszik megkülönböztetni a hamisítványokat az eredetitől. Az orvostudománnyal foglalkozók - orvosok, betegek, politikusok, egészségbiztosítók és jogi szakemberek - ezzel ellentétes álláspontot képviselnek, amikor azzal a kihívással szembesülnek, hogy meg kell különböztetniük a mindennapi életproblémákat a testi betegségektől, és a nem betegségeket szisztematikusan betegségként hitelesíteni. A betegség és nem betegség - valódi és utánzat, igazság és hamisság - közötti határvonal így önkényessé és bizonytalanná válik.
Sem dicsőség, sem haszon nem származik abból, ha helyesen határoljuk el, hogy mi számít orvosi betegségnek és orvosi gyógyításnak, és mi nem. Az orvosilag és politikailag hitelesített sarlatánságtól védekezni kívánó egyének és családok saját intellektuális és erkölcsi erőforrásaikra vannak bízva, hogy kritikus döntéseket hozzanak a tévesen "mentális betegségként" kategorizált emberi dilemmákról és a tévesen "pszichiátriai kezelésként" azonosított medikalizált válaszokról.".
Kifinomult elemzését világos prózában és éles szellemességgel adja elő, Szasz továbbra is leköti és kihívások elé állítja a mindenféle hátterű olvasókat.
