Tűz alatt: Egy osztag története

Olvasói vélemények

A Tűz alatt Henri Barbusse megrendítő és szomorú első világháborús memoárja, amely a francia katonák lövészárkokban tapasztalt brutális valóságát örökíti meg. A művet fontos háborúellenes regényként ismerik el, amely a katonák háború alatti lelki és fizikai tapasztalataival foglalkozik. Bár részletes és hatásos elbeszélést nyújt, a könyvet kritika is éri a hosszúsága és a marxista ideológia beépítése miatt, ami egyes olvasók számára akadályozhatja a tempót.

⬤ Élénk és fájdalmas ábrázolása a katonák életének az első világháború alatti lövészárkokban.
⬤ Klasszikus háborúellenes regényként tartják számon, és olyan művekhez hasonlítják, mint a „Minden csendes a nyugati fronton”.
⬤ Jelentős történelmi és érzelmi felismeréseket tartalmaz a háború pszichológiai traumájáról.
⬤ Elismert a minőségi írásmódja és az emlékezetes idézetek miatt.
⬤ Egyedülálló perspektívát kínál az I. világháború francia tapasztalataira.

⬤ Az elbeszélés hosszú marxista ideológiai részeket tartalmaz, ami néhány olvasó számára lelassíthatja a tempót és elvonhatja a figyelmet a történetről.
⬤ A tartalom komor és lehangoló lehet, ami nehéz olvasmánnyá teszi a könyvet.
⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv helyenként vontatott vagy terjedelmes.
⬤ Vannak panaszok a nyomtatott kiadás fizikai formátumával kapcsolatban, beleértve a kis betűtípust és a kényelmetlen dizájnt.
⬤ Egyes kiadások félrevezetik az olvasókat a szöveg nyelvét illetően (fordítás vs. eredeti francia).

(58 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Under Fire: The Story of a Squad

Könyv tartalma:

Tűz alatt: Egy osztag története Az első világháború legerőteljesebb, legbrutálisabb és legélénkebb regénye A francia hatodik zászlóalj emberei számára a háború nem a zenekarokról és a zászlók lobogásáról szól. Hanem sárról, tetvekről és halálról.

A túlélésről szól a lehető legrosszabb körülmények között, ahol egy sebesülés, amely miatt kórházba kerültél, szerencsés emberré tett. A Tűz alatt az első világháború egyik első regénye volt, amelyet még a háború vége előtt kiadtak. Realizmusa és intenzitása mércét állított az elkövetkező háborús regények elé, köztük Hemingway Búcsú a fegyverektől és Remarque Minden csend a nyugati fronton című művével.

Realizmusa azonban nem mesterkélt. A szerző tapasztalataiból született, aki szó szerint akkor kezdett el dolgozni a regényen, amikor még a lövészárkokban volt.

A könyvnek nincs hagyományos értelemben vett cselekménye. Események sorozata, amelyek egymásba fonódva mutatják be a háború valóságát. Ereje a hihetetlenül eleven képekben rejlik.

1916-ban elnyerte a tekintélyes Goncourt-díjat, amelyet az Academie Goncourt "az év legjobb és legötletesebb prózai művének" szerzője kap, és ma is minden idők egyik legnagyobb háborús regényének tartják. "