Olvasói vélemények
Összegzés:Freedman „A középkori paraszt képei” című művéről szóló kritikák kiemelik annak olvasmányosságát és tudományos mélységét, ugyanakkor megjegyzik, hogy tudományos jellege nem feltétlenül vonzó az alkalmi olvasók számára. A könyvet dicsérik magával ragadó prózája és alapos kutatásai miatt, különösen a bibliai szövegek és az elnyomó gyakorlatok tekintetében, bár néhány kritika megemlíti az illusztrációk hiányát.
Előnyök:A könyv lebilincselő és olvasmányos, mind a tudományos, mind a nem szakavatott közönség számára alkalmas. A források széles skáláját tartalmazza, különösen a vallásos írásokból, és kiváló bibliográfiával és végjegyzetekkel szolgál a további kutatáshoz. A szerző széleskörűen használja a művészettörténeti anyagot, és jól kiegészíti az érveket.
Hátrányok:A könyv az alkalmi olvasók számára talán túlságosan tudományos igényű, és néhány recenzens több illusztrációt kívánt a szöveg mellé.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Image of the Medieval Peasant as Alien and Exemplary
Könyv tartalma:
A középkori papság, az arisztokrácia és a kereskedő osztályok hajlamosak voltak a parasztokat megvetés és gúny tárgyának tekinteni. A vallásos írásokban, szatírákban, prédikációkban, krónikákban és művészi ábrázolásokban a parasztok gyakran mocskosnak, ostobának, becstelennek, sőt emberteleneknek vagy bestiálisaknak tűntek. Alázatosságukat általában a mezőgazdasági munkájuk természetes velejárójának tekintették.
Ugyanakkor a parasztságot nem tekintették "másnak", mint más elítélt csoportokat, például a zsidókat, a leprásokat, a muszlimokat vagy a Kelet elképzelt "szörnyű faját". A parasztság több döntő jellemzője kevésbé tette egyértelműen idegenné az elit szemszögéből: a parasztok nem voltak kisebbségben, a földeken végzett munkájuk minden más társadalmi rendet táplált, és ami a legfontosabb, keresztények voltak. Más tekintetben a parasztok egyszerű életük, produktív munkájuk és kizsákmányoló társadalmi feljebbvalóiktól való igazságtalan szenvedésük révén érdemdúsnak tekinthetők voltak. Néha úgy gondolták, hogy a meg nem jutalmazott áldozatvállalásuk és jámborságuk révén a legközelebb kerülnek Istenhez, és nagyobb eséllyel nyerik el az üdvösséget.
Ez a könyv a parasztokról alkotott, egymásnak ellentmondó képeket vizsgálja a Kolozsvár utáni időszaktól a német parasztháborúig. A parasztok ábrázolását összefüggésbe hozza a társadalom szerveződéséről szóló vitákkal (konkrétan azzal, hogy az emberi egyenlőség a teremtéskor hogyan vezetett alárendeltséghez), hogyan lehet a rabszolgaságot és a jobbágyságot támadni vagy megvédeni, és hogyan strukturálták és indokolták követeléseiket maguk a parasztok.
Bár azzal érveltek, hogy a parasztok jogosan vannak leigázva a természet vagy valamilyen ősi átok miatt (mint például Noé a fiával, Hámmal szemben), jelentős nyugtalanságot okozott az is, hogy miként lehet megmagyarázni a nem teljesen idegenek - akik végül is keresztények - kizsákmányolását. A paraszti szenvedésről szóló siralmak, ahogyan az irodalomban kifejeződtek, stilizáltak lehetnek, de ez a könyv megmutatja, hogyan sajátították el és alakították ki őket maguk a parasztok, különösen a késő középkorra jellemző nagyszabású lázadásokban.
