A Másiktól a Másikig, XVI. könyv

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 7 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

From an Other to the Other, Book XVI

Könyv tartalma:

Sollers egyszer azt írta, hogy számára Claudel volt mindenekelőtt az az ember, aki azt írta: "A Paradicsom ebben a pillanatban is körülöttünk van, minden erdeje úgy figyel, mint egy nagy zenekar, amely láthatatlanul imád és könyörög. Az Univerzum egész találmánya, amelynek hangjegyei szédítően egyenként zuhannak a mélységbe, ahol dimenzióink csodái íródnak".".

Nos, számomra Lacan az, aki ebben a szemináriumban azt mondja: "Mindannyian ismerjük a poklot, ez a mindennapi élet.".

Ez ugyanaz a dolog? Nem, nem hiszem. Itt nincs imádat, nincs láthatatlan zenekar, nincs szédülés vagy csoda. Kezdjük a végével: Lacan a közönségével együtt "evakuálódott" a rue d'Ulmról, nem ellenállás és felháborodás nélkül. Az epizód minden újságban szerepelt. Mivel érdemelte ki ezt a sorsot? Nemcsak pszichoanalitikusokhoz beszélt, hanem olyan fiatalokhoz is, akiket még mindig az 1968 májusi események lázítottak fel, akik mégis elfogadták őt a diskurzus mestereként, miközben az egyetemi rendszer felforgatásáról álmodoztak. Mit mondott nekik? Azt, hogy a "forradalom" azt jelenti, hogy visszatérünk ugyanoda. Hogy a tudás most már törvényt szab a hatalomnak, és ellenőrizhetetlenné vált. Hogy a gondolat maga a cenzúra. Beszélt nekik Marxról, de Pascal fogadásáról is - amely az ő kezében a mester-szolga dialektika új változatává vált -, nem beszélve a halmazelmélet alapjairól. A perverzióról, a hisztéria és a megszállottság modelljeiről folytatta a beszélgetést. Mindez összefügg, sziporkázik és magával ragad.

A sorok között folytatódik a Lacan és önmaga közötti párbeszéd a jouissance témájáról, valamint a jouissance és a beszéd, illetve a nyelv kapcsolatáról.