Jacques Lacan szemináriuma: A pszichoanalízis négy alapfogalma

Olvasói vélemények

A Jacques Lacan munkásságáról szóló kritikák kiemelik a második világháború utáni francia pszichológiában és filozófiában betöltött jelentőségét, különösen a pszichoanalízis kontextusában. Bár sokan alapvetően fontosnak tartják írásait a pszichoanalízis és az elmélet tanulmányozása szempontjából, arra is figyelmeztetnek, hogy stílusa kihívást jelent, és gondos olvasást igényel. A szöveg minősége változó, és egyes olvasók a formázás és a hibák miatt frusztrációjukat fejezik ki a Kindle-verzióval kapcsolatban. Összességében Lacant intellektuális hozzájárulásáért tisztelik, bár nem mindenki számára hozzáférhető.

Lacant a pszichológia és a filozófia meghatározó alakjának tekintik, jelentős hatással van a posztstrukturalizmusra és neves francia filozófusokra. Munkásságát a pszichoanalízist tanulmányozók számára nélkülözhetetlennek tekintik, mivel mélységet és összetettséget kínál az emberi elme és vágyak megértéséhez. Sok olvasó nagyra értékeli innovatív gondolkodását és azt, hogy gondolatainak megértéséhez többszöri olvasásra van szükség.

Lacan írásait gyakran nehéznek írják le, a jobb megértéshez türelemre és Freud előzetes ismeretére van szükség. Számos kritika rámutat a szöveg minőségével kapcsolatos problémákra, különösen a Kindle változatra, amelyből hiányoznak az olyan alapvető funkciók, mint a tartalomjegyzék, és számos helyesírási hibát tartalmaz. Egyesek érthetetlennek találják a gondolatait, és Lacan olvasását a zaj hallgatásához hasonlítják.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Seminar of Jacques Lacan: The Four Fundamental Concepts of Psychoanalysis

Könyv tartalma:

Ez a kötet egy egyéves szemináriumon alapul, amelyen Dr. Lacan minden eddiginél nagyobb, kevésbé szakosodott közönséghez szólt, akik közül nem feltételezhette munkásságának ismeretét.

Akkori hallgatói és mostani olvasói számára "bizonyos koherenciát akart bevezetni a pszichoanalízis alapjául szolgáló fő fogalmakba", nevezetesen a tudattalanba, az ismétlésbe, az átvitelbe és a késztetésbe. Útközben érvel a pszichoanalízis és a nyelv közötti strukturális rokonság mellett, tárgyalja a pszichoanalízis és a vallás kapcsolatát, és feltárja sajátos álláspontját a szexualitástól és a haláltól az elidegenedésig és az elfojtásig terjedő témákban.

Ez a könyv Dr. Lacan érzékenységének lényegét képezi.