...vagy rosszabb: Jacques Lacan szemináriuma, XIX. könyv

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

...or Worse: The Seminar of Jacques Lacan, Book XIX

Könyv tartalma:

„Egy varrógép és egy esernyő véletlen találkozása. Egy bálna és egy jegesmedve lehetetlen összecsapása. Az egyiket Lautréamont találta ki, a másikat Freud szúrta ki. Mindkettő emlékezetes. Miért? Mert biztosan csiklandoznak bennünk valamit. Lacan megmondja, mi az. A férfiról és a nőről van szó.

A férfi és a nő között nincs sem összhang, sem harmónia. Nincs program, semmi sincs előre elhatározva: minden lépés egy lövés a sötétben, amit a modális logikában kontingenciának neveznek. Ebből nincs kiút. Miért olyan kérlelhetetlen, vagyis miért olyan szükségszerű? Valóban számolni kell azzal, hogy ez egy lehetetlenségből fakad. Innen a tétel: 'Nincs szexuális kapcsolat'. A formula híressé vált.

Ahelyett, ami ezáltal lyukat üt a valóságon, csábító és varázslatos képek sokasága jelenik meg, és vannak olyan diskurzusok, amelyek előírják, hogy milyen legyen ez a viszony. Ezek a diskurzusok puszta látszat, amelynek mesterkéltségét a pszichoanalízis mindenki számára nyilvánvalóvá tette. A huszonegyedik században ez vitán felül áll. Ki hiszi még mindig, hogy a házasságnak természetes alapja van? Mivel ez a kultúra ténye, az ember a kitalálásnak szenteli magát. Az ember különböző konstrukciókat rak össze abból, amiből csak tud. Lehet jobb is... vagy rosszabb is.

„Van Egység. A jelen szeminárium középpontjában ez az aforizma, amely eddig észrevétlenül maradt, kiegészíti a szexuális kapcsolat 'nincs' kifejezését, kimondva azt, ami van. Úgy kell hallani, hogy Egy-az-egyben-az-egyben. Egyedül a jouissance-ban (ami alapvetően autoerotikus) és egyedül a jelentésben (minden szemantikán kívül). Itt kezdődik Lacan kései tanítása. Minden, amit már tanított, itt van, és mégis minden új, átdolgozott, felforgatott.

Lacan a Másik elsőbbségét tanította az igazság és a vágy rendjében. Itt az Egy elsőbbségét tanítja a maga valóságos dimenziójában. Elutasítja a szexuális viszony és a jelző artikuláció Kettőjét. Elutasítja a Nagy Másikat, a szubjektum dialektikájának forgópontját, vitatva annak létezését, amelyet a fikciónak tulajdonít. Leértékeli a vágyat, és a jouissance-t támogatja. Elutasítja a Létet, amely puszta látszat. A henológia, az Egyről szóló tan itt felülmúlja az ontológiát, a Lét elméletét. Mi a helyzet a szimbolikus renddel? Nem más, mint az Egy ismételgetése a valóságosban. Ezért a gráfok és topológiai felületek elhagyása a zsinórgyűrűkből álló csomók javára, amelyek mindegyike egy-egy összekapcsolhatatlan Egy.

Emlékezzünk, hogy a XVIII. szeminárium olyan diskurzusért sóhajtott, amely nem lesz látszat. Nos, a XIX. szemináriummal egy olyan diskurzusra teszünk kísérletet, amely a valóságosból indulna ki. A modern uni-dividualizmus radikális gondolata”.

-Jacques-Alain Miller