Sinthome: Jacques Lacan szemináriuma, XXIII. könyv

Olvasói vélemények

A könyvről szóló kritikákban a könyv bemutatását és további tartalmát dicsérő kritikák keverednek a szerző Jacques Lacan James Joyce-ról alkotott nézeteivel kapcsolatos heves kritikák mellett. Míg egyes olvasók értékelik a fordítás és az illusztrációk minőségét, mások mélységesen nem értenek egyet Lacan értelmezéseivel, értelmetlennek és haszontalannak tartva azokat.

Jól lefordított, szépen nyomtatott és illusztrált, a hátoldalon további informatív tartalommal, többek között jegyzetekkel és extra cikkekkel.

Egyes olvasók bizarrnak és haszontalannak találják Lacan Joyce-kritikáját, és erősen negatívan viszonyulnak Lacan intellektuális álláspontjához.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Sinthome: The Seminar of Jacques Lacan, Book XXIII

Könyv tartalma:

Tízszer egy idős, ősz hajú férfi áll fel a színpadra. Tízszer fújtatva és sóhajtozva. Tízszer, lassan, furcsa, sokszínű arabeszkeket rajzol ki, amelyek egymásba fonódnak, kanyarognak a beszéd kanyarulatával, amely egyszerre folyékony és nyugtalan. Egy egész tömeg nézi, átszellemülten figyeli ezt a rejtélyes embert, magába szívja az ipse dixit-et, és várja a megvilágosodást, amely csak lassan jelenik meg.

Non lucet. Árnyékos van itt, és a Th odores a gyufára vadászik. Mégis azt mondják, cuicumque in sua arte perito credendum est, aki ért a művészetéhez, annak hitelt kell adni. Melyik az a pont, amikor az ember őrült? Maga a mester teszi fel a kérdést.

Ez még a régi időkben volt. Ezek voltak a párizsi misztériumok negyven évvel később.

Mint Dante, aki Vergilius kezét szorítja, hogy végigvezesse a pokol körein, Lacan megfogta James Joyce, az olvashatatlan ír kezét, és a Hitetlenek e karcsú parancsnokának nyomában nehéz és tétova léptekkel lépett az izzó zónába, ahol tünékeny nők és tomboló férfiak égnek és vonaglanak.

A küszködő közönségben egy kétértelmű társaság volt: a veje; egy zilált író, aki akkor még fiatal volt és ugyanolyan olvashatatlan; két párbeszédet folytató matematikus; és egy lyoni professzor, aki kezeskedett az egész ügy komolyságáért. A színfalak mögött egy diszkrét Paszipát állítottak munkába.

Vigyorogjatok hát, jóemberek Legyetek a vendégem. Viccelődjetek mindezen, erre való a mi komikus illúziónk. Így semmit sem fogtok tudni arról, ami a szemetek előtt történik: a leggondosabban átgondolt, a legvilágosabb és a legbátortalanabb megkérdőjelezése annak a művészetnek, amelyet Freud talált ki, ismertebb álnevén: a pszichoanalízisnek.

-- Jacques-Alain Miller