Az ember esztétikai neveléséről

Olvasói vélemények

A kritikák a Schiller filozófiai meglátásai iránti csodálat és a könyv hozzáférhetőségét és a fordítás minőségét érintő jelentős kritikák egyvelegét tükrözik. Míg egyes kritikusok nagyra értékelik Schiller érveinek mélységét a szépség társadalmi jelentőségéről, mások túlságosan bonyolultnak vagy rosszul megírtnak találják a könyvet.

Schiller meggyőző érvként mutatja be, hogy a szépség képes egyesíteni a társadalmat és ellensúlyozni a tiszta ész korlátait. Olyan filozófiai perspektívát kínál, amely a későbbi befolyásos írókkal, például Dosztojevszkijjel és Nietzschével is összecseng.

A könyvet kritika éri a rendkívül kis betűméret miatt, ami megnehezíti az olvasást. Emellett az egyik kritika megemlíti, hogy a kiadás kalózváltozat, rossz minőségű fordítással, amelyből hiányzik a megfelelő attribúció, ami rontja az általános olvasási élményt.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

On the Aesthetic Education of Man

Könyv tartalma:

Az oktatás története könnyen leírható egy motívum témájaként és variációjaként: reform. Platón Protagoraszban megfogalmazott szofista kritikájától John Henry Newman 1854-es The Idea of a University (Az egyetem eszméje) című művében megfogalmazott oktatási megfontolásaiig, Maria Montessori, Rudolf Steiner és Loris Malaguzzi 20. századi oktatási projektjeitől Kieran Egan 21. századi felhívásáig, az oktatás újragondolására irányuló felhívásáig a pedagógusok és filozófusok rendszeresen két alapvető kérdéshez fordultak: "Mi az oktatás célja? " és "Hogyan lehet ezt elérni? " Ez Friedrich Schiller Az ember esztétikai neveléséről szóló leveleinek lényege.

Schiller számára a nevelés - és az ember - üdvössége a Szépség megvalósításában rejlik. Szerinte csak a Szépség képes nemesíteni a gondolkodást és az érzelmeket, és csak a Szépség teszi lehetővé, hogy az emberben felébredjen az, amit ő "játék-impulzusnak" nevez, amely "az időnek az időben való kihalásaként és a válás és az abszolút lét, a változatosság és az azonosság kibékítéseként" (Tizennegyedik levél) nyilvánul meg. A játék azért fontos Schiller számára, mert a játék visszavezeti az emberi személyt önmagához: "Mert, hogy egyszer s mindenkorra kijelentsem, az ember csak akkor játszik, ha a szó teljes értelmében ember, és csak akkor teljesen ember, ha játszik" (Tizenötödik levél).

Fontos, hogy az olyan időkben, mint a miénk, olyan oktatási filozófiákhoz forduljunk, amelyek nem a kormányok és vállalatok haszonelvű vágyait, hanem azokat az egyszerre transzcendens és immanens tulajdonságokat hangsúlyozzák, amelyek megmutatják nekünk, hogy mit jelent embernek lenni. Friedrich Schiller Az ember esztétikai neveléséről szóló levelei ilyen szöveg. Schiller nem ad nekünk pedagógiai stratégiát, és nem ad végleges választ arra, hogyan is nézne ki egy ilyen esztétikai nevelés. De jelzi, hogy hol kell keresnünk a megfelelő kérdéseket. (Az előszóból.)