Egy buddhista szkeptikus meditációi: Kiáltvány az elmetudományok és a kontemplatív gyakorlat számára

Olvasói vélemények

Dr. B. Alan Wallace „Egy buddhista szkeptikus meditációi” című könyve a buddhizmus és a tudomány metszéspontjával foglalkozik, és mindkét terület szkeptikus vizsgálatát támogatja. A kritikák kiemelik a buddhista filozófia világos magyarázatát és a „radikális empirizmus” alkalmazását a materialista nézetek megkérdőjelezésére. A kritikusok azonban azzal érvelnek, hogy szkepticizmusát szelektíven alkalmazza, és a buddhista tanításokat előnyben részesíti a tudományos materializmussal szemben, ami vélt elfogultságot és a kortárs tudományos elméletekkel való szigorú foglalkozás hiányát eredményezi.

⬤ Világos magyarázat a buddhista filozófiáról és annak jelentőségéről a modern gondolkodás számára.
⬤ Egyedülálló perspektívát kínál a „radikális empirizmusról”, amely szembemegy a hagyományos materializmussal.
⬤ Mélyen foglalkozik a tibeti buddhizmussal, és betekintést nyújt a meditációs gyakorlatokba.
⬤ Sok kritikus szerint elgondolkodtató és jól megírt.
⬤ Széles közönséget szólít meg, nem korlátozódik a buddhistákra, és nyitott gondolkodásra ösztönöz.

⬤ A szerző szkepticizmusa hajlamos a buddhista nézeteket előnyben részesíteni, miközben kritizálja a tudományos materializmust, ami elfogultságot eredményez.
⬤ A könyv sűrű, és a jobb megértéshez szükség lehet a buddhizmus előzetes ismereteire.
⬤ A kritikusok megjegyzik, hogy a könyvből hiányzik a kortárs tudományos elméletek és fogalmak szigorú figyelembevétele.
⬤ Néhány kritikus szerint az érvek inkább emlékeztetnek az apologetikára, mint az objektív tudományra.
⬤ A könyv megközelítését egyes olvasók tudományellenesnek tekinthetik.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Meditations of a Buddhist Skeptic: A Manifesto for the Mind Sciences and Contemplative Practice

Könyv tartalma:

Az elme tanulmányozásának radikális megközelítése.

A neves buddhista filozófus, B. Alan Wallace újra bizonyítja a shamatha és a vipashyana, a hagyományos buddhista meditációk erejét, hogy tisztázza az elme szerepét a természeti világban. Az emberi természetről, a szabad akaratról és a tapasztalat kontra dogma mélyreható kérdéseket felvetve Wallace megkérdőjelezi azt az állítást, hogy a tudat nem több, mint az agy egy olyan kialakuló tulajdonsága, amely kevéssé kapcsolódik az egyetemes eseményekhez. Inkább azt állítja, hogy a megfigyelő alapvető fontosságú a kvantumrendszerek méréséhez, és hogy a mentális jelenségek (bárhogyan is fogjuk fel) befolyásolják az agy működését és viselkedését.

Wallace két részből álló küldetésre indul: az emberi természet helyreállítására és meghaladására. Azzal kezdi, hogy elmagyarázza a szkepticizmus értékét a buddhizmusban és a tudományban, valamint a tapasztalati vizsgálati módszereik egyesítésének nehézségeit. Ugyanakkor Wallace azt is bizonyítja, hogy az emberi természetről és a szabad akarat lehetőségéről vallott buddhista nézetek felszabadítanak bennünket a tudományos materializmus metafizikai korlátai alól. Ezután a William James által inspirált radikális empirizmust vizsgálja, és alkalmazza az indiai buddhista filozófia négy iskolájára és a tibeti buddhizmus Nagy Tökéletesség iskolájára.

Mivel a buddhizmus azzal az állítással kezdődik, hogy minden szenvedés gyökere a tudatlanságban rejlik, és hogy a szabadsághoz vezető út a tudáson keresztül érhető el, a buddhista gyakorlat az agnoszticizmustól (nem tudás) a gnoszticizmusig (tudás) való fejlődésnek tekinthető, amelyet a kivételes mentális egészség, az odafigyelés és az önvizsgálat fenntartása révén szerezhetünk meg. Wallace részletesen tárgyalja ezeket a témákat, azonosítva a tudományos és a buddhista felfogás közötti hasonlóságokat és különbségeket, majd a shamatha és a vipashyana magyarázatával és a tudat teljes természetének, eredetének és lehetőségeinek felismerésében rejlő lehetőségeikkel zárja.