Rejtett dimenziók: A fizika és a tudat egyesítése

Olvasói vélemények

Alan Wallace „Rejtett dimenziók” című könyve megkísérli integrálni a tudatosság, a kvantumfizika és a buddhista filozófia fogalmait. Egyedülálló perspektívát mutat be a megfigyelő és a valóság kapcsolatáról, miközben a meditáció lehetőségeit tárja fel a tudatosság megértésében. Az elbeszélés sűrű és elgondolkodtató, de néhány olvasó túlságosan bonyolultnak találja az írásmódot és nehezen megfoghatónak a gondolatokat.

⬤ Eredeti és innovatív megközelítés a tudatosságról, amely ötvözi a fizikát és a buddhizmust.
⬤ A kvantumfizika és annak a valóság megértésére gyakorolt hatásainak mélyreható feltárását nyújtja.
⬤ Magával ragadó betekintést nyújt a buddhista meditációs gyakorlatokba és azok jelentőségébe a tudatosság tanulmányozásában.
⬤ Gondolatébresztő és kihívást jelentő, az olvasót a látásmódja kitágítására ösztönző könyv.
⬤ Pozitív fogadtatás, mint a szerző széleskörű tudását tükröző, csiszolt munka.

⬤ Összetett írásmód, amely a laikus olvasók számára nehezen érthető.
⬤ Egyes állítások és érvek hibásnak vagy nem egyértelműnek tűnnek, különösen a kvantummechanika és a tudat értelmezése tekintetében.
⬤ A tartalom nem biztos, hogy rezonál a szigorúan materialista vagy más spirituális nézeteket vallókkal.
⬤ Egyes olvasók nem találják meggyőzőnek és értelmetlennek a tudomány és a spiritualitás párhuzamba állítására tett kísérleteket.

(17 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Hidden Dimensions: The Unification of Physics and Consciousness

Könyv tartalma:

A tudomány világa és a spirituális világ közötti szakadékot áthidalva B. Alan Wallace az emberi tudatosság természetes elméletét mutatja be, amely a kortárs fizikában és a buddhizmusban gyökerezik. Wallace "az ontológiai relativitás speciális elmélete" azt sugallja, hogy a mentális jelenségeket az agy kondicionálja, de nem abból keletkeznek. Inkább az elme és az anyag, a szubjektumok és a tárgyak egész természetes világa a valóság egy olyan egységes dimenziójából ered, amely alapvetőbb, mint ezek a kettősségek, ahogyan azt Wolfgang Pauli és Carl Jung javasolta.

Hipotézisének teszteléséhez Wallace a szamatha buddhista meditációs gyakorlatot alkalmazza, a figyelem és a metakogníció finomítását, hogy egyfajta távcsövet hozzon létre az elme terének vizsgálatára. Ezután John Wheeler fizikus munkájára támaszkodva egy általánosabb elméletet javasol, amelyben a valóság részvételi természetét egy öngerjesztő áramkörként képzeli el. Ezeket az elképzeléseket a Középút filozófiája néven ismert buddhista elmélettel összevetve Wallace az "ontológiai relativitás általános elméletének" további aspektusait tárja fel, amelyeket a vipasyana, vagyis a belátás meditáció segítségével lehet vizsgálni. Wallace ezután a szimmetria témájára összpontosít a kvantumkozmológiára és a "megdermedt idő problémájára" való hivatkozással, és ezeket a kérdéseket a tibeti buddhizmus Nagy Tökéletesség iskolájának elméletével és gyakorlatával hozza összefüggésbe. Végül a komplementaritás általános témájának megvitatásával zárja a tudomány és a vallás vonatkozásában.

A relativitáselmélet és a kvantummechanika a fizikai tudományok nagy vívmányai voltak, és az evolúció elmélete ugyanilyen mély hatást gyakorolt az élettudományokra. A mentális jelenségek megfigyelésére azonban még nem léteznek szigorú tudományos módszerek, és a naturalizmusnak megvannak a maga korlátai az elme működésének megvilágításában. A modern tudatosságkutatás úttörőjeként Wallace gyakorlatias és forradalmi módszert kínál az elme feltárására, amely a kortárs fizikusok és filozófusok legélesebb meglátásait ötvözi a buddhizmus nagy múltú meditatív hagyományaival.