Levelek Kínából és Japánból

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Letters From China And Japan

Könyv tartalma:

Levelek Kínából és Japánból By John DeweyHát, ha egy mamut, sáros maszkabált akarsz látni, csak nézd meg a mai Tokiót. Annyira jól szórakozom egész idő alatt, hogy ha csak úgy tennék, ahogy érzem, leülnék vagy felállnék, és úgyszólván a háztetőkről kiáltanám a világ minden emberének, hogy jöjjön és nézze meg a show-t. Ha nem lenne a szabásuk, azt hinném, hogy az összes levetett ruhát félreirányították, és Belgium helyett Japánba kerültek. De a szabásuk többnyire ugyanolyan furcsa, mint az anyaguk. Képzeld el, hogy átkutatod a padlásodat az elmúlt napok színei és mintái után, aztán összegyűjtöd a különböző színű, mintájú és méretű kimonókat, és mindezzel együtt egy csomó olyan férfikalapot, amilyeneket még soha nem láttál, és nagyon sáros utcákat, és máris megvan. A 'riksás férfiak lábára szűk nadrágot és a végükre gatyát húznak, és kecsesek. Egész nap futnak a sárban, a hóban és a nedvességben, ezekben a pamutszövetből készült holmikban, amelyek nem harisnyák és nem cipők, hanem mindkettő, és álldogálnak vagy ülnek a lépcsőkön és várakoznak, és mégis élve végigcsinálják a napot. Zavarban vagyok a babakocsiban való utazási vágy és a nyelvtől való félelem között, ami keveredik a nagyobb félelemmel, amit az a fájdalom okoz, hogy egy társam húzza. Hajlékony kisemberek, és úgy néznek ki, mintha acélrugók hajtanák őket, ha a pályájukat nézzük.

Még mindig csak autókban voltam, amiből itt nem sok van. Elfáradok az állandó szórakozás izgalmától. Ma reggel egy férfi jött ki egy kuriózumboltból. Meghajolt. "Elnézést, madame, ez nem Mrs. Daway? Ismertem önt, mert láttam a képét az újságban. Nem jönne be, hogy megnézze a sok kuriózumunkat? Örömmel elviszem őket a szállodájába. Mi a szobája száma, madame? "Hajoljon meg. "Nem, kérem, ne hozza be őket a szobámba, mert mindig kint vagyok. Egyszer majd bejövök és megnézem őket." "Köszönöm, madame, kérem, tegye meg, madame, sok szép kuriózumunk van." Hajolj meg! "Jó reggelt, madame." Az utcák kinézete olyan, mint a ruháké, csak úgy megmaradtak az elmúlt korokból. Persze Tokió Japán modern városa, és majd vigyázzunk az ókoriakra, ha rájuk kerül a sor. Bárcsak adhatnék egy képet a szegények kinézetéről. A gyerekek körülbelül tizenhárom éves korukig úgy tűnik, soha nem törlik meg az orrukat. Kombináljuk ezt a hatást (nagyobb hatást, mint Olaszországban) több kimonóval, amelyek egymáson vannak, élénk színű és virágos pamutból és gyapjúból készültek, a tetején egy furcsa barna kockás kimonóval, amelyik gyolcsból és túl nagy, ezért a derék körül fel van kötve.

Ebben a külsőben hintáztatva egy csecsemőt visznek a hátán, a kis babafej fekete frufruval vagy még bolyhos fejbőrrel kilóg, orrát még soha nem érintette zsebkendő, viselője ugyanolyan orral, mintha zsenge korban lenne - sikítok magamban, ahogy megyek, és ez izgalmasabb, mint bármelyik játék valaha. Ugyanolyan kuriózumok vagyunk számukra, mint ők számunkra, pedig ott élünk, ahová a legtöbb idegen jár. Most mindennek a tetejébe nem tudjuk jobban megértetni az autósokkal, hogy hová akarunk menni, mintha majmok lennénk.