Értékelés:
A „Pygmalion” kritikái kiemelik a darab varázsát és aktualitását, szembeállítva azt a „My Fair Lady” romantikusabb filmadaptációjával. Az olvasók értékelik a társadalmi kommentárokat és a karakterek mélységét, de megjegyzik a különböző kiadások következetlenségeit. Eliza karaktere vitát vált ki, egyesek erősnek, mások frusztrálónak tartják. Az eredeti szöveg jelentős meglátásokat tartalmaz, amelyek eltérnek a musicaltól, ami vegyes érzéseket vált ki a szereplőkkel és fejlődésükkel kapcsolatban.
Előnyök:⬤ Mély társadalmi kommentárt ad az osztályról és az identitásról.
⬤ A nyelvezetet és az írásmódot szarkazmusa és okossága miatt dicsérik.
⬤ Egyes kiadásokban történelmi kontextust és extra információkat tartalmaz.
⬤ Rövid és könnyen olvasható, mivel egy színdarabról van szó.
⬤ A My Fair Ladyhez képest más, realisztikusabb befejezést kínál.
⬤ Néhány kiadást kritizálnak a hiányzó jelenetek és a rossz szerkesztés miatt.
⬤ A karakterek nem tűnnek szerethetőnek, vagy nehéz velük kapcsolatot teremteni.
⬤ A párbeszédek egyes értelmezésekben szétszórtnak vagy laposnak tűnhetnek.
⬤ Eltérő vélemények Eliza alakításáról; egyesek idegesítőnek vagy passzívnak tartják.
⬤ Nehézségek Eliza kezdeti dialektusának megértésében.
(413 olvasói vélemény alapján)
A „Pygmalion” George Bernard Shaw egyik legnagyobb művének számít.
Ez a történet arról szól, hogy az arrogáns fonetika professzor, Henry Higgins hogyan tanítja meg az egyszerű virágáruslányt, Eliza Doolittle-t, hogy veszítse el cockney akcentusát és beszéljen úgy, mint egy hölgy. „A Pygmalion szellemes komédia, amely a társadalmi osztálykülönbségek mesterségességét vizsgálja, és megmutatja, hogy nem elég csak úgy beszélni, mint egy hölgy, hogy azzá váljunk.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)