Pygmalion (Világklasszikusok, rövidítés nélkül)

Olvasói vélemények

Összességében George Bernard Shaw „Pygmalion” című műve a karakterek átalakulásának és a társadalmi témáknak elgondolkodtató feltárását kínálja, és sok olvasó értékeli a mélységét az olyan adaptációkhoz képest, mint a „My Fair Lady”. A darabot azonban megjegyezték elavult dialógusai és karakterábrázolásai miatt, ami akadályozhatja a modern kori olvasást.

⬤ A darab jelentős történelmi és kulturális felismerésekkel rendelkező klasszikus, különösen a társadalmi osztályok és az identitás feltárása terén.
⬤ Sok olvasó élvezetesnek találta az eredeti szöveget, és nagyra értékelte Shaw éles szellemességét és a karakterek, különösen Eliza jellemfejlődését.
⬤ Hasznos tudományos célokra, mivel informatív előszavakat és kontextust tartalmaz.
⬤ Egyes változatok letisztult formátumúak, és olvashatóságukért dicsérik őket.
⬤ Az eredeti befejezést a filmadaptációhoz képest valósághűbbnek tartják.

⬤ Néhány olvasó szerint a szereplők nem voltak szerethetők, a párbeszédek pedig elavultak vagy laposak, ami megnehezítette a történethez való kapcsolódást.
⬤ Több kiadást is kritizáltak a rossz szerkesztés és a hiányzó jelenetek miatt, ami negatívan befolyásolja az olvasási élményt.
⬤ Néhány olvasó megjegyezte, hogy kevésbé lehet lebilincselő, mintha a darabot színpadon vagy filmen néznék.
⬤ Eliza jellemzését és Higgins bánásmódját problémásnak ítélték, ami potenciálisan csökkenti a történet vonzerejét.

(413 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Pygmalion (World Classics, Unabridged)

Könyv tartalma:

Shaw írta Eliza Doolittle szerepét - "egy keleti végi dona kötényben és három narancssárga és vörös strucctollal" - Patrick Campbell asszonynak, akivel szenvedélyes, de nem teljesedett ki a viszonya.

A darab kezdettől fogva szenzációs sikert aratott, bár Shaw, akit irritált, hogy népszerűsége művészi szándékai rovására ment, elvetette a darabot, mint egy bohózatot. A legenda Pygmalionja beleszeret tökéletes női szobrába, és ráveszi Vénuszt, hogy keltse életre, hogy feleségül vehesse.

Shaw azonban radikálisan átdolgozza Ovidius meséjét, hogy feminista színezetet adjon neki: miközben Higgins megtanítja Elizát úgy beszélni és viselkedni, mint egy hercegnő, a lány ugyanakkor érvényesíti függetlenségét, és hajthatatlanul elutasítja, hogy a férfi teremtménye legyen.