Pygmalion

Olvasói vélemények

A George Bernard Shaw által írt „Pygmalion” kritikái kiemelik a darab erősségeit a karakterek és a társadalmi kommentárok terén, különösen a „My Fair Lady” musicaladaptációval összehasonlítva. Az olvasók az eredeti szöveget humora, mélysége és Eliza jellemfejlődésének ábrázolása miatt értékelik. Ennek ellenére vannak kritikák a karakterek átélhetőségével kapcsolatban, valamint azzal kapcsolatban, hogy egyes kiadások rosszul szerkesztettek vagy hiányosak.

⬤ Könnyen olvasható és lebilincselő szöveg
⬤ Gazdag történelmi kontextus és érdekes előszó
⬤ A „My Fair Lady”-hez képest jobban feltárja az identitással és a társadalmi osztályokkal kapcsolatos témákat
⬤ Erős karakterábrázolás, különösen Eliza Doolittle esetében
⬤ Sok olvasó az eredeti befejezést hihetőbbnek találta
⬤ Alkalmas tudományos felhasználásra kiegészítő információkkal
⬤ A tömör méret gyors olvasást tesz lehetővé.

⬤ Egyes kiadásokban állítólag szerkesztési és formázási problémák vannak
⬤ A karakterek nem feltétlenül átélhetőek vagy megváltóak
⬤ A dialógusokat szétszórtnak és elavultnak érezhetjük
⬤ A filmadaptációtól való eltérések néhány olvasót negatívan megleptek
⬤ Néhány kiadásban az áttekinthetőség hiánya miatt nehéz volt követni az órán
⬤ Eliza karakterét egyesek idegesítőnek érezhetik.

(413 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

"Ha nem tudod értékelni, amid van, jobb, ha megszerzed, amit értékelni tudsz.".

- George Bernard Shaw, Pygmalion.

"Pygmalion egy reveláció lesz mindenkinek, aki ismeri a My Fair Lady-t. Az osztály és a nemek kérdései, amelyek Shaw-t lenyűgözték, még mindig megragadják a modern közönség szívét." -- J. D. Atkinson, British Theatre Guide.

"egy szerelmi történet, brüsszeli félénkséggel és rengeteg humorral." - New York Times (1914)

Ez az időtlen darab biztosan el fogja gyönyörködtetni a kortárs olvasókat. Pygmaliont a neves brit drámaíró, George Bernard Shaw írta. A cím a görög mitológiai alak, Pygmalion nevéből származik. Az ókori görög mitológiában Pygmalion egy olyan férfi volt, aki beleszeretett az egyik szobrába, amely aztán életre kelt. Ennek a mítosznak a hatása az egész darabon végig érződik.

A darab a fiatal virágáruslányt, Elizát követi; a darab úgy kezdődik, hogy a társadalmi felkapaszkodó Freddy Eynsford-Hill sietve belerohan Elizába, amikor az taxit akar fogni - ami ahhoz vezet, hogy a lány elejti az egész napi virágait. Elizát és erős akcentusát Henry Higgins, a fonetika professzora és filológus kollégája, Pickering ezredes figyeli meg. Higgins magabiztosan állítja Pickeringnek, hogy ő képes lenne Elizát hercegnőnek kiadni, ha beszédleckéket adna neki. Öt fergeteges és szellemes felvonásban bontakozik ki e négy szereplő kapcsolata.

A darabot először 1913-ban mutatták be a nagyközönségnek, és mára világszerte színpadra állították. Shaw egyik leghíresebb darabja, amelynek filmadaptációja is nagy elismerést kapott, és amely a My Fair Lady című musical alapjául szolgált.

George Bernard Shaw 1856-ban született Dublinban, Írországban. Az ír drámaíró, kritikus és politikai aktivista valószínűleg leginkább arról ismert, hogy olyan művei révén, mint a Pygmalion, hatással volt a nyugati színházra. Shaw nemzedékének egyik vezető drámaírójaként vált ismertté, és 1925-ben irodalmi Nobel-díjat kapott "munkásságáért, amelyet egyszerre jellemez idealizmus és emberség, serkentő szatíráját gyakran különleges költői szépség hatja át". A "shawi" szó Shaw eszméinek és kommunikációs módszereinek kifejezésére került be az angol nyelvbe. Különösen ismert a realizmus alkalmazásáról, valamint arról, ahogyan politikai, társadalmi és vallási eszméit műveiben átszövi.