Értékelés:
A Pygmalionról szóló felhasználói kritikák kiemelik erősségeit, mint klasszikus darabot, amely gazdag jellemfejlődéssel és társadalmi kommentárral rendelkezik, ugyanakkor szembeállítják a My Fair Lady című musicallel. A kritikusok nagyra értékelik Eliza Doolittle szerepvállalását és a darab társadalmi osztálykritikáját, de néhányan megjegyzik az elavult párbeszédeket és a karakterek hibáit, amelyek csökkentik az elkötelezettséget. Összességében a kritikusok szerint a könyv élvezetes és értékes, különösen a történelmi kontextus és az irodalmi mélység miatt.
Előnyök:⬤ A társadalmi osztály és a nemi szerepek témáinak lebilincselő feltárása
⬤ Erős jellemfejlődés, különösen Eliza Doolittle esetében, aki a függetlenség példaképe
⬤ A történelmi kontextus fokozza az olvasás élményét
⬤ Shaw írásaiban jó humor és szellemesség
⬤ Rövid és könnyen olvasható, így sok közönség számára elérhető
⬤ Az extra információkat tartalmazó kiadások segítenek az olvasóknak jobban megérteni a kontextust.
⬤ Egyes karakterek nem tűnnek szimpatikusnak vagy hibásaknak, ami megnehezíti a kötődést
⬤ A párbeszédek elavultnak vagy szétszórtnak tűnhetnek
⬤ Egyes kiadásokban hiányozhatnak jelenetek vagy nyomdahibák, ami zavart okozhat
⬤ A musicalhez képest a romantikus feloldást váró rajongóknak csalódást okozhat
⬤ Egyes kiadásokban hiányozhat a megfelelő szóköz és formázás, ami akadályozza az olvashatóságot.
(413 olvasói vélemény alapján)
Pygmalion: A play by George Bernard Shaw
Pygmalion George Bernard Shaw színdarabja, amely egy görög mitológiai alakról kapta a nevét. Először 1913-ban mutatták be színpadon a közönségnek.
Az ókori görög mitológiában Pygmalion beleszeretett az egyik szobrászába, aki ekkor életre kelt. E mítosz általános gondolata népszerű téma volt a viktoriánus korabeli angol drámaírók számára, köztük Shaw egyik hatása alatt álló W. S. Gilbert számára, aki a történet alapján írt egy sikeres darabot Pygmalion és Galatea címmel, amelyet 1871-ben mutattak be először. Shaw ismerhette a Galatea, avagy Pygmalion fordítva című burleszkváltozatot is. Shaw darabját számos alkalommal feldolgozták, leginkább a My Fair Lady című musical és annak filmváltozata formájában.
Shaw megemlítette, hogy Henry Higgins professzor karakterét több brit fonetikus professzor ihlette: Alexander Melville Bell, Alexander J. Ellis, Tito Pagliardini, de mindenekelőtt a mogorva Henry Sweet.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)