"Egy este, amikor Szent Antal hazafelé tartott, és a cellája közelébe ért, egy sötét alakot vett észre, aki gyorsan közeledett felé a pusztán. Ahogy látogatója közelebb ért, meglepődve figyelte meg az idegen által viselt szakadt köpeny lyukain keresztül a furcsa alakú palackok hosszú nyakát, ami természetesen a legkülönlegesebb és leggroteszkebb hatást keltette.
Az Ördög volt az, aki ebben az abszurd álarcban ironikusan rámosolygott, és megkérdezte, nem akar-e kóstolni az Elixírből, amelyet ezekben az üvegekben hordott? "Szent Antal feltette a nyilvánvaló kérdést. -- Miért kínálta fel az üvegeket? "Az ördög így válaszolt: "A sok palack közül, ha talál egyet, amelyik megfelel az ízlésének, és kiissza, és megrészegül, akkor visszavonhatatlanul az enyém lesz, és örökre hozzám és az én királyságomhoz tartozik". "Most éppen ebben a ládában van letétbe helyezve egy ilyen üveg, amelyet Szent Antal ereklyéiből mentettek meg; és a hozzá tartozó iratok olyan pontosak és teljesek, hogy aligha lehet kétségbe vonni, hogy a Szenttől származik.
Emellett biztosíthatlak, Medardus testvér, hogy ahányszor csak hozzáértem ehhez az üveghez, vagy akár a dobozhoz, amelyben található, titokzatos borzalom fogott el. Nekem is úgy tűnik, mintha egy különös, szagos gőzt éreznék, amely elkábítja az érzékeket, és amelynek hatása nem áll meg, hanem utána teljesen megfoszt a lelki nyugalmamtól, és elvonja figyelmemet az áhítatos gyakorlatoktól....".
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)