Túl sok információ: Megérteni, amit nem akarsz tudni

Olvasói vélemények

Cass Sunstein „Túl sok információ” című könyve az információ-túlterheltség paradoxonát vizsgálja, azt taglalva, hogy a túl sok információ nyomasztó, sőt káros is lehet, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az általunk fogyasztott információk között egyensúlyt kell találni. A szerző különböző példákkal illusztrálja, hogy a tudás egyszerre lehet erősítő és megterhelő, és végül arra ösztönzi az olvasót, hogy kritikusan gondolkodjon az információhoz való viszonyáról.

⬤ Éleslátó és elgondolkodtató nézőpont az információ túlterheltségéről.
⬤ Magával ragadó példák, amelyek arra késztetik az olvasót, hogy elgondolkodjon az ideális információmennyiségről, amelyre szüksége van.
⬤ Világosan és elegánsan megírt, az összetett gondolatokat közérthetővé téve.
⬤ Kritikus gondolkodásra ösztönöz az információfogyasztás kompromisszumairól.

⬤ Néhányan talán feltételezésnek találják a szerző bennfentes elfogultságát a kormányzati szabályozással szemben.
⬤ A piac és a kormányzat szerepének vizsgálata az információszabályozásban lehetne átfogóbb.
⬤ Egyes olvasók talán inkább konkrét megoldásokat keresnének, mint filozófiai elmélkedéseket az információ egyensúlyáról.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Too Much Information: Understanding What You Don't Want to Know

Könyv tartalma:

Hogyan tehet minket boldoggá vagy boldogtalanná az információ, és miért kerüljük, illetve miért keressük azt.

Mennyi információ a túl sok? Szükségünk van-e arra, hogy tudjuk, hány kalória van abban a hatalmas korsó popcornban, amit a moziba menet vettünk? Tudni akarjuk, hogy genetikailag hajlamosak vagyunk-e egy bizonyos betegségre? Tudunk-e bármi hasznosat kezdeni a jövő heti párizsi időjárás-előrejelzéssel, ha nem Párizsban vagyunk? A Túl sok információ című könyvében Cass Sunstein az információk életünkre gyakorolt hatását vizsgálja. A politikai döntéshozók a "tudáshoz való jogot" hangsúlyozzák, Sunstein azonban más szemszögből szemléli a dolgot, és azt állítja, hogy a hangsúlyt az emberi jólétre kellene helyezni, és arra, hogy az információ milyen mértékben járul hozzá ehhez. A kormánynak nem az általános "tudni akarás" miatt kellene előírnia a vállalatok, munkáltatók, kórházak és mások számára az információk nyilvánosságra hozatalát, hanem akkor, ha a kérdéses információ jelentősen javítaná az emberek életét.

Sunstein azzal érvel, hogy a figyelmeztetéseken és a kötelező címkéken szereplő információk gyakran zavarosak vagy irrelevánsak, és nem hoznak semmilyen hasznot. Megállapítja, hogy az emberek kerülik az információkat, ha úgy gondolják, hogy azok elszomorítják őket (és olyan információkat keresnek, amelyekről úgy gondolják, hogy boldoggá teszik őket). Az információkerülés és az információkeresés feltűnően heterogén - egyesek közülünk tudni akarják a popcorn kalóriatartalmát, mások nem. Természetesen, mondja Sunstein, jobban járunk a stoptáblákkal, a vényköteles gyógyszerekre vonatkozó figyelmeztetésekkel és a fizetési határidőkre vonatkozó emlékeztetőkkel. De néha a kevesebb több. Amire szükségünk van, az az, hogy világosabbá tegyük, hogy az információ valójában mit is tesz, illetve mit is ér el.