A család barátja

Olvasói vélemények

Fjodor Dosztojevszkij „A család barátja” című könyve, bár nem olyan híres, mint a fő művei, a szerző komikus tehetségét és jellemfejlődését mutatja be. Egy család életébe betolakodó manipulatív pióca történetét meséli el, a humort mélyebb pszichológiai meglátásokkal vegyítve. Bár a műből hiányoznak a Dosztojevszkij későbbi műveire jellemző sűrű filozófiai témák, mégis szórakoztató olvasmánynak számít, amely megmutatja irodalmi zsenialitásának kezdeteit.

⬤ Rendkívül szórakoztató és komikus; az olvasók gyakran hangosan nevetnek.
⬤ Gyors tempójú, lebilincselő párbeszédekkel és emlékezetes, különc karakterekkel.
⬤ A humor leple alatt betekintést nyújt az emberi természetbe és a bonyolult kapcsolatokba.
⬤ Bemutatja Dosztojevszkij fejlődő írói stílusát és írói skáláját.

⬤ Hiányzik belőle a mély filozófiai elmélkedés és a pszichológiai mélység, amely Dosztojevszkij híresebb műveiben megtalálható.
⬤ Csalódást okozhat azoknak az olvasóknak, akik a későbbi regényeiben jellemző sötétebb témákat várják.
⬤ Kevésbé ismert, ami befolyásolhatja a hozzáférhetőségét és elismertségét.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Friend of the Family

Könyv tartalma:

A szerzőről Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkijt, az orosz regényírót és esszéistát az egzisztencialista gondolkodás egyik előfutárának tartják. Moszkvában született, ott járt iskolába, majd a szentpétervári hadmérnöki iskolába. 1849-ben letartóztatták egy titkos utópisztikus szocialista szervezet, a Petrasevszkij Kör tagja volt, és nyolc évre szibériai száműzetésbe küldték. A letartóztatás és a bebörtönzés közel egy évtizedre megszakította pályafutását. Visszatérése után és élete hátralévő részében politikailag nagyon konzervatív volt, a Romanovok fanatikus védelmezője és az orosz ortodox hit határozott védelmezője. Az 1860-as években több nyugati útja is megerősítette a Nyugat iránti harapós gyűlöletét, amelyet egész életében hordozott. A legtöbb olvasott amerikai ismeri Dosztojevszkij munkásságát, de csak olyan hosszú regényei miatt ismerik, mint pl: „Bűn és bűnhődés”, »Az idióta« és »A megszállottak«. Irodalmi munkásságának nagy részét a 19. századi tudományos, racionális humanizmus igényeinek lerombolásának szentelte, valamint a hit és Isten szükségességének igazolásának, mint az igazi szabadság feltételeinek.

Legnagyobb hatású művei a következők: Szegény nép (1846), A kettős (1846), A halottak háza (1860), A sértettek és a sértettek (1861), Feljegyzések a föld alól (1864), Bűn és bűnhődés (1866), Az idióta (1869), A megszállottak (1871-72), A kamasz (1875) és A Karamazov testvérek (1879-80). Dosztojevszkij minden írásának középpontjában a szabadság problémája áll. Hogy mit szabad és mit nem szabad, ezt a kérdést újra és újra dramatizálja, és műveinek alakulását tekinthetjük a szabadság határainak drámai kipróbálásának és annak fokozatos finomításának, hogy mit ért a szabadság fogalma alatt. Az embert Dosztojevszkij számára korlátozza a társadalom, a gazdasági viszonyok, a törvények, a történelem, az egyház és különösen Isten. Száz intézmény és körülmény osztályozza, meghatározza és rögzíti őt. Az ember azonban nem akarja, hogy meghatározzák és korlátozzák - szabad akar lenni, és teljesen és tökéletesen szabad akar lenni. Dosztojevszkij szerint igaza van abban, hogy szabad akar lenni, mert a szabadság identitásának lényegi tulajdonsága. Dosztojevszkij szabad emberének forradalmárnak kell lennie. Vissza kell utasítania azt, amit a társadalom, a gazdaság, a vallás, más emberek és saját múltja tettek belőle.

Mint Goljadkin, A kettős című korai mese hőse, vagy mint a Feljegyzések a föld alól elbeszélője, Dosztojevszkij szabad embere nemcsak a társadalom, hanem önmaga ellen is lázad, nemcsak ma, hanem holnap és az örökkévalóságig.