A megszállottak (Az ördögök)

Olvasói vélemények

Dosztojevszkij regénye a nihilizmus témáját járja körül a forradalom előtti Oroszországban, összetett karakterekkel és mélylélektani elbeszéléssel. Míg számos kritikus dicsérte irodalmi zsenialitását és aktualitását, egyes kiadásokkal kapcsolatos problémák, különösen a gépelési hibák és kihagyások csalódást okoztak az olvasók körében.

A regényt az emberi pszichológia és a társadalmi kérdések briliáns feltárásának tartják, összetett karakterekkel és jelentős témákkal. Sok olvasó lebilincselőnek és elgondolkodtatónak találta, és nagyra értékelte Dosztojevszkij meglátásait az emberi állapotról és a 19. századi Oroszország politikai légköréről.

Számos kiadás, különösen az ingyenes Kindle változat, számos elgépelést tartalmaz, és fontos fejezeteket hagy ki, ami csökkenti az olvashatóságot. Néhány olvasó nehezen követhetőnek találta a történetmesélést, különösen a hosszú elbeszélés és a szereplők sokasága miatt. A régebbi fordításokat azért is kritizálták, mert a modern értelmezésekhez képest elavultak.

(46 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Possessed (The Devils)

Könyv tartalma:

Városunkban a közelmúltban történt különös események leírására vállalkozva, amelyek egészen az utóbbi időben eseménytelen homályba burkolóztak, irodalmi képességek hiányában kénytelen vagyok a történetemet meglehetősen régen kezdeni, vagyis a tehetséges és nagyra becsült úr, Sztepan Trofimovics Verhovenszkij bizonyos életrajzi adataival. Bízom benne, hogy ezek a részletek legalább bevezetésként szolgálhatnak, míg maga a tervezett történetem később következik.

Rögtön leszögezem, hogy Sztepan Trofimovics mindig is egy különleges szerepet töltött be közöttünk, mondhatni a haladó hazafiét, és szenvedélyesen szerette ezt a szerepet játszani - olyannyira, hogy tényleg úgy hiszem, hogy e nélkül nem is tudott volna létezni. Nem mintha egy színházi színészhez hasonlítanám, Isten ments, mert én tényleg tiszteltem őt. Mindez talán a megszokás hatása volt, pontosabban inkább a nagylelkű hajlamé, amely már egészen fiatal korától kezdve meg volt benne, hogy egy kellemes álomképnek hódoljon, amelyben ő egy képzeletbeli közszereplő szerepét alakította.

Szeretettel szerette például „üldözött”-ként és úgymond „száműzöttként” való helyzetét. E két kis szónak van egyfajta hagyományos varázsa, amely egyszer s mindenkorra elbűvölte, és amely - saját véleménye szerint fokozatosan felmagasztalta - az évek során a hiúságnak nagyon is tetsző magas piedesztálra emelte.

Egy múlt századi angol szatírában Gulliver, visszatérve a lilliputiak földjéről, ahol az emberek csak három-négy hüvelyk magasak voltak, annyira hozzászokott, hogy óriásként tekint magára közöttük, hogy amikor London utcáin sétált, nem tudta megállni, hogy ne kiáltson a kocsiknak és a járókelőknek, hogy vigyázzanak, és menjenek el az útjából, mert félt, hogy eltapossa őket, mert azt képzelte, hogy ők kicsik, ő pedig még mindig óriás. Kinevették és szidalmazták ezért, és a durva kocsisok még ostorral is ostorozták az óriást.

De vajon igazságos volt-e ez? Mitnem lehet a megszokásból tenni? A megszokás majdnem ugyanebbe a helyzetbe hozta Sztepan Trofimovicsot, de ártatlanabb és ártalmatlanabb formában, ha szabad ilyen kifejezéseket használni, mert ő egy kiváló ember volt.