Emlékiratok a halottak házából

Olvasói vélemények

Dosztojevszkij „Emlékiratok a halottak házából” című műve félig önéletrajzi jellegű beszámoló egy szibériai börtönben szerzett élményeiről, melyben keveredik a memoár és a regény. A mű a börtönélet rideg valóságát tárja fel, miközben betekintést nyújt az emberi természetbe és a rabok közötti jellemdinamikába. Az elbeszélés részletgazdag, az emberi kapcsolatok és az erkölcsi megfontolások összetettségére reflektál a szélsőséges körülmények között.

A könyv mély betekintést nyújt az emberi létbe, és bemutatja Dosztojevszkij briliáns írói stílusát. Sok olvasó értékeli Dosztojevszkij tapasztalatainak hitelességét és a cári börtönélet részletes leírását. A témák visszhangra találnak azoknál, akiket a börtönbüntetés pszichológiai és társadalmi vonatkozásai érdekelnek, így a könyv értékes olvasmány a Dosztojevszkij-rajongók számára. Számos kritika kiemeli, hogy képes erős érzelmi reakciókat és elgondolkodtató reflexiókat kiváltani.

A regény nehézkes leíró részletességével és a hagyományos cselekmény hiányával túlterhelheti az olvasót, ami lassú tempóhoz vezet, amit egyesek fárasztónak találhatnak. Eltér a tipikus Dosztojevszkij-elbeszélésektől, ami meglepheti a hagyományosabb művek rajongóit. Egyes kritikák csalódást fejeznek ki a karakterfejlődés és a párbeszédek mélysége miatt, ami arra utal, hogy a könyv nem biztos, hogy a szórakozást vagy gyorsabb tempójú történetet kereső alkalmi olvasók számára lebilincselő.

(27 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Memoirs from the House of the Dead

Könyv tartalma:

2014 Az eredeti 1956-os kiadás újranyomása. Az eredeti kiadás pontos fakszimiléje, nem optikai felismerő szoftverrel reprodukálva.

Fordította Jessie Coulson. "A halottak háza" egy félig önéletrajzi regény, amely először 1861-ben jelent meg, és egy szibériai fogolytáborban élő elítéltek életét mutatja be. A regényt "Emlékiratok a halottak házából" és "Feljegyzések a halottak házából" címmel is kiadták.

A könyv inkább tények, események és filozófiai fejtegetések laza gyűjteménye, amelyek "témák" szerint szerveződnek, mintsem folyamatos történetként. Maga Dosztojevszkij négy évet töltött száműzetésben egy ilyen táborban, miután elítélték a Petrasevszkij Körben való részvételéért.

Ez az élmény tette lehetővé számára, hogy nagy hitelességgel írja le a börtönélet körülményeit és az elítéltek jellemét. Dosztojevszkij a szerbiai büntetés-végrehajtás során szerzett saját tapasztalatairól szóló, szinte dokumentarista beszámolójában kíméletlen részletességgel írja le az elítéltek testi és lelki szenvedéseit, a mocsok és a megaláztatás állapotát.

Az a bonyolult eljárás, amelynek során a férfiak levetkőznek a fürdőhöz anélkül, hogy levennék tízkilós lábbilincsüket, rendkívüli erőpróbát jelent, amelyet Turgenyev Dante Poklának egyes szakaszaihoz hasonlít. A rémületet és a lemondást - egy pszichopata ámokfutását, a karácsonyi nap rövid derűs közjátékát - Dosztojevszkij néhány évvel a szabadulása után írva, meglepően jellegtelen távolságtartással idézi fel.