A tudományos vezetés elvei

Olvasói vélemények

A Frederick Taylor által írt „A tudományos vezetés elvei” című könyvről szóló kritikák a mű történelmi jelentőségének tiszteletét és a mű elavult nézeteinek és bemutatásának kritikáját egyaránt tükrözik. Míg sok kritikus nagyra értékeli a hatékonyság és a munkafolyamatok irányításának Taylor által bevezetett alapvető gondolatait, mások kiemelik a munkavállalókkal szembeni leereszkedő hozzáállását, és elismerik, hogy egyes elméletei a modern kontextusban elavultnak bizonyultak. A bemutatással kapcsolatos problémák, különösen az e-könyv formátumban, szintén jelentős aggodalomra adnak okot az olvasók körében.

⬤ Olyan alapkoncepciókat nyújt a vezetés és a hatékonyság terén, amelyek ma is relevánsak.
⬤ Éleslátó a történelmi menedzsmentelméletek és azok fejlődésének megértésében.
⬤ Magával ragadó és könnyen olvasható a legfontosabb elvek megértéséhez.
⬤ Alkalmas különböző szakemberek, köztük ipari mérnökök és menedzserek számára.
⬤ Sokan hasznosnak találták tudományos és történelmi referenciaként.

⬤ Elavult nyelvezet és a munkavállalókkal szembeni hozzáállás, lekezelőnek mondható.
⬤ A könyv egyes részeit elavultnak vagy idejétmúltnak ítélték, különösen a kortárs menedzsmentgyakorlatokkal kapcsolatban.
⬤ Számos kritika említi a rossz formázást vagy a nyomtatás minőségét egyes kiadásokban, ami befolyásolja az olvashatóságot.
⬤ Kritika a munkások termelékenységének és kizsákmányolásának korlátozott terjedelmét illetően.

(76 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Principles of Scientific Management

Könyv tartalma:

Frederick Winslow Taylor (1856. március 20.

- 1915. március 21.) amerikai gépészmérnök volt. Széles körben ismert volt az ipari hatékonyság javítására kidolgozott módszereiről.

Ő volt az egyik első vezetési tanácsadó.

Taylor 1911-ben A tudományos vezetés elvei című könyvében foglalta össze hatékonysági technikáit, amelyet 2001-ben az Academy of Management tagjai a huszadik század legbefolyásosabb menedzsmentkönyvének választottak. Úttörő munkája a mérnöki alapelveknek a gyárban végzett munkára való alkalmazása terén nagy szerepet játszott a mérnöki tudományok azon ágának megteremtésében és fejlesztésében, amelyet ma ipari mérnökként ismerünk.

Taylor a tudományos vezetés terén szerzett nevet magának, és munkásságára a legbüszkébb is volt, azonban vagyonát az acélfeldolgozási folyamatok fejlesztésének szabadalmaztatásával szerezte. Ennek eredményeként a tudományos menedzsmentet néha taylorizmusnak nevezik. ...

Taylor úgy gondolta, hogy a munka elemzésével megtalálják az "egyetlen legjobb módszert". Leginkább a stopperórával végzett idővizsgálat kifejlesztéséért emlékeznek rá, amely Frank Gilbreth mozgásvizsgálati módszereivel kombinálva később az idő- és mozgásvizsgálat területévé vált. Egy munkát alkotóelemeire bontott, és mindegyiket percszázad pontossággal mérte.

Egyik leghíresebb tanulmánya lapátokkal foglalkozott. Megfigyelte, hogy a munkások minden anyaghoz ugyanazt az ásót használják.

Megállapította, hogy a leghatékonyabb terhelés 211/2 font, és olyan lapátokat talált vagy tervezett, amelyek minden egyes anyaghoz ezt a mennyiséget képesek felkaparni. Elképzeléseit általában nem sikerült érvényre juttatnia, és a Bethlehem Iron Company/Bethlehem Steel Company-tól elbocsátották. Mindazonáltal Taylornak sikerült meggyőznie azokat a munkásokat, akik lapátokat használtak, és akiknek a javadalmazása ahhoz volt kötve, hogy mennyit termeltek, hogy fogadják el a lapátolás optimális módjára vonatkozó tanácsait azáltal, hogy a mozdulatokat alkotóelemeikre bontotta, és jobb módszereket ajánlott e mozdulatok elvégzésére.

Az ipar nagyrészt tanítványai (leginkább Henry Gantt) erőfeszítései révén jutott el az elképzelései megvalósításához.

Ráadásul a Bethlehem vállalattól való elválása után írt könyve, a Shop Management (Műhelymenedzsment) jól fogyott. (wikipedia.org)