A tudományos vezetés elvei

Olvasói vélemények

Frederick Taylor „A tudományos vezetés alapelvei” című műve a munkafolyamatok szisztematikus tanulmányozásán keresztül alapvetően a hatékonyságról alkotott nézetet. Bár a könyvet éleslátónak és a vezetéselmélethez való alapvető hozzájárulásnak tekintik, a munkavállalókkal szembeni elavult hozzáállást mutat, és egyes kiadásokban rossz a formázás és a nyomtatás. Összességében a könyv a korlátai ellenére értékes történelmi referenciaként szolgál.

Sok kritikus értékeli Taylor átgondolt megközelítését a munkafolyamatok irányításával kapcsolatban, a hatékonyságra vonatkozó elveinek egyértelműségét, a vezetés és a frontvonalban dolgozók integrációját, valamint a modern gyakorlatokban, például a lean gyártásban való folyamatos relevanciáját. A könyvet kötelező olvasmánynak tartják a különböző területeken, különösen a gyártás területén dolgozó szakemberek számára, és alapszövegként szolgál a vezetési elméletek megértéséhez.

A kritikusok rámutatnak a könyv elavult és lekezelő nézeteire a dolgozókkal szemben, egyesek tiszteletlen Taylor nyelvezetét tartják tiszteletlenségnek. A könyvet száraznak, fárasztónak és erősen elavultnak írják le, sokan azzal érvelnek, hogy olyan meglátásokat nyújt, amelyek ma már többnyire elavultak. Emellett több kiadás is szenved a rossz formázástól, a nyomdai minőségtől és az alapos szerkesztés hiányától, ami megnehezíti az olvasást.

(76 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Principles of Scientific Management

Könyv tartalma:

Frederick Winslow Taylor (1856. március 20.

- 1915. március 21.) amerikai gépészmérnök volt. Széles körben ismert volt az ipari hatékonyság javítására kidolgozott módszereiről.

Ő volt az egyik első vezetési tanácsadó.

Taylor 1911-ben A tudományos vezetés elvei című könyvében foglalta össze hatékonysági technikáit, amelyet 2001-ben az Academy of Management tagjai a huszadik század legbefolyásosabb menedzsmentkönyvének választottak. Úttörő munkája a mérnöki alapelveknek a gyárban végzett munkára való alkalmazása terén nagy szerepet játszott a mérnöki tudományok azon ágának megteremtésében és fejlesztésében, amelyet ma ipari mérnökként ismerünk.

Taylor a tudományos vezetés terén szerzett nevet magának, és munkásságára a legbüszkébb is volt, azonban vagyonát az acélfeldolgozási folyamatok fejlesztésének szabadalmaztatásával szerezte. Ennek eredményeképpen a tudományos menedzsmentet néha taylorizmusnak nevezik. ...

Taylor úgy gondolta, hogy a munka elemzésével megtalálják az "egyetlen legjobb módszert". Leginkább a stopperórával végzett idővizsgálat kifejlesztéséért emlékeznek rá, amely Frank Gilbreth mozgásvizsgálati módszereivel kombinálva később az idő- és mozgásvizsgálat területévé vált. Egy munkát alkotóelemeire bontott, és mindegyiket percszázad pontossággal mérte.

Egyik leghíresebb tanulmánya lapátokkal foglalkozott. Megfigyelte, hogy a munkások minden anyaghoz ugyanazt az ásót használják.

Megállapította, hogy a leghatékonyabb terhelés 211/2 font, és olyan lapátokat talált vagy tervezett, amelyek minden egyes anyaghoz ezt a mennyiséget képesek felkaparni. Elképzeléseit általában nem sikerült érvényre juttatnia, és a Bethlehem Iron Company/Bethlehem Steel Company-tól elbocsátották. Mindazonáltal Taylornak sikerült meggyőznie azokat a munkásokat, akik lapátokat használtak, és akiknek a javadalmazása ahhoz volt kötve, hogy mennyit termeltek, hogy fogadják el a lapátolás optimális módjára vonatkozó tanácsait azáltal, hogy a mozdulatokat alkotóelemeikre bontotta, és jobb módszereket ajánlott e mozdulatok elvégzésére.

Az ipar nagyrészt tanítványai (leginkább Henry Gantt) erőfeszítései révén jutott el az elképzelései megvalósításához.

Ráadásul a Bethlehem vállalattól való elválása után írt könyve, a Shop Management (Műhelymenedzsment) jól fogyott. (wikipedia.org)