Álarcosbál és más történetek

Olvasói vélemények

Robert Walser írásait egyszerűség, mélység és a történetmesélés játékos megközelítése jellemzi. Rövid történetei tükrözik a társadalomról alkotott egyedi nézőpontját, a tragédiába a szépség érzetét, az olvasásba pedig a szabadság érzését szövi bele. Miközben művei tartalmaznak humoros és szeszélyes elemeket, egyúttal a kétségbeesés és a személyes küzdelem mélyebb témáit is feltárják. Az olvasók elragadónak találják stílusát, de egyesek úgy érezhetik, hogy elbeszéléseinek formája szembemegy a hagyományos történetmeséléssel.

Walser prózáját megbabonázónak és költőinek írják le, a szabadság és a váratlanság érzését nyújtja. A hétköznapi pillanatokat mély meglátásokkal ragadja meg, egyedi és szeszélyes stílusát bemutatva. Sok olvasó nagyra értékeli, hogy egyszerű igazságokkal is képes érzelmeket kiváltani, és megtalálni a szépséget a tragédiában. Műveit különleges irodalomnak tekintik, amely visszhangra talál a mellőzöttek és az álmodozók körében.

Walser írásainak rendhagyó jellege néhány olvasó számára zavaró lehet, mivel gyakran inkább vázlatokból vagy elmélkedésekből áll, mint hagyományos történetekből. Hirtelen befejezései és önironikus humora miatt az olvasók hiányérzetet érezhetnek, vagy megkérdőjelezhetik az elbeszéléseket. Emellett a személyes küzdelmeihez kötődő mély, kétségbeesésről szóló témái talán nem mindenkinek tetszenek.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Masquerade and Other Stories

Könyv tartalma:

Az 1878-ban Svájcban született Robert Walser banki ügyintézőként, kastélyi komornyikként és feltalálói asszisztensként dolgozott, mielőtt felfedezte azt, amit William H. Gass „igazi hivatásának” nevez.

1899-től addig, amíg skizofréniát nem diagnosztizáltak nála, és 1933-ban kórházba nem került, Walser kilenc regényt és több mint ezer novellát és prózai művet írt. Walser korabeli tisztelői kevesen voltak, de jól helyezkedtek el. Köztük volt Franz Kafka, Hermann Hesse, Robert Musil és Walter benjamin.

Robert Walsert ma széles körben a huszadik század egyik legfontosabb és legeredetibb irodalmi hangjaként tartják számon. Az „Álarcosbál és más történetek” című kötetben Susan Bernofsky reprezentatív válogatást mutat be Walser munkásságából, az első megjelent regényeitől az utolsó évek méltóságteljes prózájáig, mielőtt hangja örökre eltűnt az elmegyógyintézet falai mögött.

Az 1899 és 1933 között írt 64 vázlatot, jelenetet, történetet, tájakon és álomvilágokban való bolyongást meghökkentő, ferde összehasonlítások, a szintaxis torzulásai, a szeszélyes vagy perspektivikus nézőpontok és az ellentmondásban való gyönyörködés jellemzi. Furcsa, játékos és olykor bizarr, Walser szövegei a mai szépirodalomban megszokott mércével mérve szokatlanok voltak.