Anabasis: Az országba való bevonulás

Olvasói vélemények

Xenophón „Anabasis” című műve első személyben, magával ragadóan meséli el egy görög zsoldos sereg áruló visszavonulását az ellenséges perzsa területen keresztül, miután vezetőjük a csatában meghalt. Az elbeszélés a kalandot a vezetésről és az emberi kitartásról szóló jelentős felismerésekkel ötvözi. Míg magát a történetet magával ragadó tartalma miatt nagyon dicsérik, egyes kiadások formázása ronthatja az olvasás élményét.

⬤ Magával ragadó és kalandos történet; inkább olvasható regényként, mint hagyományos történelmi beszámolóként.
⬤ Értékes betekintést nyújt a vezetésbe, a kitartásba és az emberi tapasztalatba.
⬤ A fordítás a beszámolók szerint közérthető és élvezetes, ami megkönnyíti a szöveg olvasását.
⬤ Jó a történelmi kontextus és az ókori hadviselés megértéséhez.
⬤ Nagy dicséretet kapott az időtálló témák és az irodalmi minőség miatt.

⬤ Egyes kiadásokban formázási problémák vannak, például a mondat közepén bekezdésmegszakítások és a tartalomjegyzék hiánya.
⬤ A történet utolsó szakaszai vontatottak és nehezen követhetők.
⬤ Egyes olvasók úgy érzik, hogy egyes részek száraznak vagy történelemkönyvnek tűnnek, ahelyett, hogy végig izgalmasan mesélnének.
⬤ A térképek vagy szószedetek hiánya egyes változatokban megnehezíti a földrajzi utazás követését.

(81 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Anabasis: The March Up Country

Könyv tartalma:

Xenophón Anabasis című műve a nagy kalandok klasszikus története. Egy több mint 10 000 görög harcosból álló sereg, távol az otthonától, ellenséges területen találja magát, hatalmas túlerőben és nagy veszélyben. Vezérük, Nagy Kürosz, több más hadvezérükkel együtt elesett a csatában. Páratlanul nehéz vándorútra kell vállalkozniuk, és hősies harci visszavonulást kell végrehajtaniuk, hogy megmeneküljenek a biztos haláltól.

Ez az igaz történet, amelyet az a férfi mesélt el, aki a bátor harcosok egyik vezetője lett, legendává vált. A görögök történelmébe a nehézségek bátorsággal és szinte emberfeletti kitartással való leküzdésének dédelgetett meséjeként ivódott be. Állítólag még Nagy Sándor is őrzött egy példányt ebből a könyvből, és gyakran hivatkozott rá inspirációként.

A stílusa egyszerű, közvetlen és szerény, és a Caesar kommentárjaihoz hasonlóan harmadik személyben szólal meg. A görög kultúrát tanulmányozók gyakran találják élvezetesnek az olvasást, mert az egyszerű írásmód mellett izgalmas történet, amely pontosan leírja a valós embereket, helyeket és időket. Ez a H. G. Dakyns professzor által készített fordítás megőrzi az eredeti mű ízét, és beágyazott magyarázó jegyzeteket tartalmaz, amelyek segítenek tisztázni a hivatkozásokat és az ismeretlen földrajzi helyeket.