Gitandzsali

Olvasói vélemények

Rabindranath Tagore „Gitandzsali” című művéről szóló kritikák kiemelik, hogy mélyreható versgyűjtemény, amely spirituális betekintést és érzelmi mélységet nyújt. Sok olvasó értékeli a lírai szépséget és a benne rejlő átalakító élményt, és gyakran hasonlítják Tagore művét más nagy költők műveihez. Néhányan azonban csalódottságuknak adnak hangot bizonyos kiadásokkal kapcsolatban, olyan problémákat említve, mint a betűméret, a fordítás minősége és a formázás.

⬤ Mélyen spirituális és érzelmes költészet, amely visszhangra talál az olvasókban.
⬤ Az indiai irodalom klasszikusaként elismert, a nyugati irodalmi kánonban nagy hatást gyakorló mű.
⬤ Az olvasók gyönyörűnek, inspirálónak és a nyugalom forrásának írják le a művet.
⬤ Egyes kiadásokat a fordítás és a bemutatás minőségéért dicsérik.
⬤ Sokan gazdag és hasznos olvasmánynak tartják, amely minden egyes olvasással elmélyül.

⬤ Néhány kiadásban a rossz formátum, az apró betűméret vagy a nehézkes fordítás miatt van hiányosság.
⬤ Egyes versek a halál vagy a visszavonulás témájára összpontosítanak, ami egyesek számára visszatetsző lehet.
⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy a fordítások nem teljesen ragadják meg Tagore művének eredeti lényegét.
⬤ Bizonyos példányok vagy verziók nyomdai problémákkal küzdenek, amelyek rontják az olvasás élményét.

(316 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Gitanjali

Könyv tartalma:

A Gitanjali két szó, a „Git” és az „Anjali” összevonásából született, amelyek jelentése „dal” és „felajánlás”. A legendás bengáli költő, Rabindranath Tagore verseinek gyűjteménye, amely a legfelsőbb hatalom, az univerzum és maga a hívő közötti erős isteni kapcsolatot hangsúlyozza. Ez a lenyűgöző összeállítás arra készteti az olvasót, hogy örüljön annak az érzésnek, hogy az élet tele van színekkel, misztikummal és bőséggel.

Tagore a spiritualitásról vallott nézetei az indiai irodalom függetlenség utáni korszakának egyik legnagyobb hatású költőjévé teszik.

Rabindranath Tagore (1861-1941) neves költő, zenész, polihisztor, ájurvéda-kutató és művész volt, aki a 19. század végén és a 20. század elején újraformálta a zenét, a bengáli irodalmat és az indiai művészetet. A Gitandzsali című „mélyen érzékeny, forradalmi és gyönyörű versek” szerzője volt az első nem európai, aki 1913-ban elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Rabindranath Tagore is.

Bengália bárdjaként emlegették. A „Jana Gana Mana” és az „Amar Sonar Bangla” című műveit két nemzet is nemzeti himnuszként fogadta el.