Gitanjali

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik Rabindranath Tagore Gitandzsali című művét, mint mélyen spirituális és nagy hatású versgyűjteményt, amely szépségével, mélységével és zenéjével vonzza az olvasókat. A könyvet mély témái miatt ünneplik, és mind az indiai, mind a világirodalomban klasszikusnak számít. Néhány olvasó azonban kihívást jelentenek a fordítások és a formázási következetlenségek, ami befolyásolja a szöveg általános élményét.

⬤ Gyönyörű, spirituális költészet, amely mély rezonanciát kelt az olvasókban.
⬤ Tagore-t az egyik legnagyobb költőként tisztelik, a Gitandzsali pedig klasszikusnak számít.
⬤ A könyv a béke és a nyugalom érzetét kelti, így ideális meditációhoz és elmélkedéshez.
⬤ Sok embert inspirált a kultúrákban, és többféle fordításban is hozzáférhető.
⬤ Jó minőségű, hordozható kiadások állnak rendelkezésre, amelyek fokozzák az olvasás élményét.

⬤ Egyes fordításokból hiányozhat az eredeti bengáli nyelv szépsége, ami csökkentett élményt nyújt.
⬤ Bizonyos kiadásokban a formázási problémák nehézséget okozhatnak a versek olvasásában és megértésében.
⬤ A témák sötétnek tűnhetnek, vagy az élet vége felé való lemondással kapcsolatosak, ami nem minden olvasónak tetszhet.
⬤ Egyes kiadásokban az apró betűméret nehézséget okoz a gyengén látó olvasóknak.

(316 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A Gitandzsali Rabindranath Tagore bengáli költő verseinek gyűjteménye. Tagore nagyrészt ezért a könyvért kapta az irodalmi Nobel-díjat. A mű az UNESCO reprezentatív művek gyűjteményének része. Központi témája az odaadás és mottója: "Azért vagyok itt, hogy dalokat énekeljek neked".

A 156/157 verset tartalmazó eredeti bengáli gyűjtemény 1910. augusztus 14-én jelent meg. Az angol Gitandzsali vagy Song Offerings 103 angol versből álló gyűjtemény, amely Tagore bengáli verseinek saját angol fordításaiból készült, és amelyet először 1912 novemberében adott ki a londoni Indiai Társaság. Az eredeti bengáli Gitandzsali 53 versének fordítását tartalmazta, valamint további 50 verset, amelyek az Achalayatan című drámájából és nyolc másik verseskötetéből -- főként a Gitimalya (17 vers), a Naivedya (15 vers) és a Kheya (11 vers) - származnak.

A fordítások gyakran radikálisak voltak, nagy versrészleteket hagytak ki vagy változtattak meg, egy esetben pedig két különálló verset olvasztottak össze (a 95. dal, amely a Naivedya 89. és 90. dalát egyesíti). Tagore 1912-es angliai látogatása előtt vállalta a fordításokat, ahol a versek rendkívül kedvező fogadtatásra találtak. 1913-ban Tagore lett az első nem európai, aki elnyerte az irodalmi Nobel-díjat, nagyrészt az angol Gitandzsaliért.

Az angol Gitandzsali népszerűvé vált Nyugaton, és széles körben lefordították. A gitandzsali szó a "geet", dal, és az "anjali", felajánlás szóból áll, és így azt jelenti: "Dalok felajánlása"; de a felajánlás szónak, az anjali-nak erős áhítatos konnotációja van, így a cím úgy is értelmezhető, hogy "dalok imaáldozata".

William Butler Yeats írta a Gitandzsali első kiadásának bevezetőjét.