Gitanjali

Olvasói vélemények

Rabindranath Tagore híres művét, a Gitandzsált mély spirituális témái, gyönyörű költészete és mély érzelmeket kiváltó képessége miatt dicsérik. Sok olvasó értékeli lírai minőségét és az életről, a spiritualitásról és a természetről szóló kinyilatkoztatásait. Egyes kiadások minőségével kapcsolatban azonban vannak kritikák, különösen a betűmérettel és a formázással kapcsolatos problémák, amelyek akadályozhatják az olvasás élményét.

Mélyen spirituális és filozófiai költészet, amely rezonál az olvasókra.

Tagore képessége, hogy kevés szóval mély jelentéseket közvetítsen, és ezáltal hatásos legyen.

(316 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Néhány nappal ezelőtt azt mondtam egy kiváló bengáli orvosnak: "Nem tudok németül, mégis, ha egy német költő fordítása megérintene, elmennék a British Museumba, és keresnék angol nyelvű könyveket, amelyekből megtudhatnék valamit az életéről és gondolkodásának történetéről. De bár Rabindranath Tagore e prózafordításai úgy felkavarták a véremet, mint évek óta semmi más, semmit sem fogok tudni az életéről és a gondolatmozgásokról, amelyek ezeket lehetővé tették, ha valamelyik indiai utazó nem mondja el nekem.".

Természetesnek tűnt számára, hogy meghatódtam, mert azt mondta: "Minden nap olvasom Rabindranathot, egyetlen sorát elolvasni, annyi, mint elfelejteni a világ minden baját". Azt mondtam: "Egy angol, aki Londonban élt II. Richárd uralkodása idején, ha Petrarca- vagy Dante-fordításokat mutattak volna neki, nem talált volna könyveket, amelyek megválaszolnák a kérdéseit, hanem valami firenzei bankárt vagy lombard kereskedőt kérdezgetett volna, ahogy én kérdezgetlek téged.

Amennyire én tudom, olyan bőséges és egyszerű ez a költészet, hogy az új reneszánsz az önök országában született, és én csak hallomásból fogok tudni róla.

Ő így válaszolt: "Vannak más költőink is, de egyik sem ér fel hozzá; mi ezt a korszakot Rabindranath korszakának nevezzük. Egyetlen költő sem tűnik nekem olyan híresnek Európában, mint ő nálunk.

A zenében éppoly nagyszerű, mint a költészetben, és dalait India nyugati részétől Burmáig éneklik, bárhol is beszélik a bengáli nyelvet. Tizenkilenc évesen már híres volt, amikor megírta első regényét; és Kalkuttában még mindig játszanak olyan darabokat, amelyekben alig volt idősebb. Annyira csodálom életének teljességét; amikor nagyon fiatal volt, sokat írt a természet tárgyairól, egész nap a kertjében ült; huszonötödik évétől körülbelül harmincötödikéig talán, amikor nagy bánat érte, a legszebb szerelmes verseket írta nyelvünkön"; majd mély meghatottsággal mondta: "szavakkal soha nem lehet kifejezni, mit köszönhetek tizenhét évesen az ő szerelmes verseinek.

Azután művészete elmélyült, vallásos és filozófiai lett; himnuszaiban az emberiség minden ihlete benne van. Ő az első szentjeink között, aki nem tagadta meg az életet, hanem magából az Életből szólt, és ezért adjuk neki szeretetünket". Lehet, hogy jól megválasztott szavait megváltoztattam emlékezetemben, de gondolatát nem.

'Nemrég istentiszteletet kellett olvasnia az egyik templomunkban - mi, a Brahma Szamádzs tagjai az önök 'templom' szavát használjuk angolul -, ez volt Kalkutta legnagyobb temploma, és nemcsak hogy zsúfolt volt, de az utcák szinte járhatatlanok voltak az emberek miatt.".