Értékelés:
A „Japán és a négy évszak kultúrája: Nature, Literature, and the Arts” (Természet, irodalom és művészet) című könyvét nagyra értékelik, mivel mélyreható tudományos tanulmányt készített Japán évszakok iránti érzékenységéről és annak a kultúrára gyakorolt hatásáról. Míg sok olvasó nagyra értékeli a japán költészet, a teakultúra, valamint az évszakok és a művészet kapcsolatának gazdag meglátásait, néhányan csalódottságuknak adnak hangot a Kindle kiadásban található megjelenítés és a színes illusztrációk hiánya miatt.
Előnyök:⬤ A japán évszakok iránti érzékenység mélyreható feltárása
⬤ kiváló forrás a költészet szerelmeseinek
⬤ a japán teakultúrára való rálátás
⬤ gazdag információ és tudományos alaposság
⬤ sok olvasó által jól fogadott
⬤ esztétikai és történelmi meglátásai miatt szeretik.
⬤ A Kindle-kiadásból hiányoznak a színes táblák, és a konverziós hibák miatt sok a helyesírási hiba
⬤ egyesek szerint a fekete-fehér képek nem kielégítőek
⬤ néhány olvasó úgy véli, hogy a tartalomnak megfelelő jobb megjelenítésre lenne szükség.
(14 olvasói vélemény alapján)
Japan and the Culture of the Four Seasons: Nature, Literature, and the Arts
A természet és a négy évszak elegáns ábrázolásai a japán műfajok és médiumok széles skáláját népesítik be - a költészettől és a festészettől kezdve a teaszertartásokon, virágkötészeteken és éves ünnepeken át. A Japán és a négy évszak kultúrája című könyvében Haruo Shirane bemutatja, hogyan, mikor és miért alakult ki ez a gyakorlat, és kifejti e képek gazdagon kódolt társadalmi, vallási és politikai jelentéseit.
Cáfolva azt a nézetet, hogy ez a hagyomány Japán agrár eredetét és állítólag enyhe éghajlatát tükrözi, Shirane a nyolcadik században a városi nemesség által írt költészetre vezeti vissza az évszakos témák kialakulását. Miután a tizedik és tizenegyedik században erősen kodifikálttá váltak és hatással voltak a képzőművészetre, az évszakos témák és a hozzájuk kapcsolódó kulturális asszociációk továbbfejlődtek és elterjedtek más műfajokban, végül a kora újkori populáris kultúrában is meghonosodtak. Az udvari költészetből származó elegáns természetképekkel szemben állt a vidéki életen alapuló agrár természetszemlélet. A két tájkép a középkorban kezdett kereszteződni, és egymással versengő asszociációk összetett, rétegzett hálóját hozta létre. Shirane a természet és a négy évszak ábrázolásainak széles skáláját tárgyalja számos műfajban, amelyek mind a városi, mind a vidéki perspektívából származnak: szöveges (költészet, krónikák, mesék), kultúrális (kertek, virágkötészet), tárgyi (kimonók, paravánok), performatív (noh, fesztiválok) és gasztronómiai (teaszertartás, étkezési rituálék). Feltárja, hogy ez a fajta "másodlagos természet", amely Japán városi építészetében és kertjeiben virágzott, hogyan táplálta és idealizálta a természettel való harmónia érzését éppen akkor, amikor az eltűnőben volt.
A japán esztétika és műtárgyak mögötti mélyebb jelentést megvilágítva Shirane tisztázza a természeti képek és szezonális témák használatát, valamint a kulturális asszociációk és funkcióik változását a történelem, a műfajok és a közösségek között több mint egy évezred alatt. Ebben a lenyűgöző könyvben kiderül, hogy a négy évszak éppúgy kulturális konstrukció, mint a fizikai világ tükörképe.
