Rabindranath Tagore válogatott történetei

Olvasói vélemények

A könyv pozitív visszajelzéseket kapott a lebilincselő történetek és a megfizethető ár miatt, bár egyes kritikusok aggályokat fogalmaztak meg a könyv minőségével és hosszával kapcsolatban.

Minőségi történetek, kiváló ár-érték arány, jó papírminőség, irodalomkedvelőknek alkalmas, ajándékozásra kiváló, rövid és lebilincselő tartalom, vonzó a gyermekek számára.

Papírminőséggel kapcsolatos aggályok, kis méret, mindössze 100 oldal, szállítási problémák, néhány vélemény megemlíti, hogy a minőséget olcsónak érezték.

(22 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Selected Stories of Rabindranath Tagore

Könyv tartalma:

Ez a gyűjtemény Tagore legjobb elbeszéléseit tartalmazza, aki Indiát a világ irodalmi térképére helyezte. A bengáli nyelvről angolra fordított történetek az emberi létet ábrázolják a maga sokféle formájában: ártatlanság és gyermekkor, szerelem és veszteség, város és falu, természet és természetfeletti. A történetek közül kiemelkedik a híres "The Cabuliwallah", amelyből film is készült. A könyv betekintést nyújt a gyarmati Bengálban uralkodó társadalmi-gazdasági viszonyokba is.

A szerzőről:

Rabindranath Tagore (1861-1941) a Brahmo Samaj vezetőjének, Debendranath Tagorénak a legfiatalabb fia volt. Otthon tanult, és bár tizenhét évesen Angliába küldték hivatalos iskolába, tanulmányait ott nem fejezte be. Érett korában sokoldalú irodalmi tevékenysége mellett a családi birtokokat is kezelte, ami szoros kapcsolatba hozta a közemberekkel, és növelte érdeklődését a társadalmi reformok iránt. Kísérleti iskolát is indított Shantiniketanban, ahol kipróbálta az upanisadikus nevelési eszméket. Időről időre részt vett az indiai nacionalista mozgalomban, bár a maga nem szentimentális és látnoki módján; Gandhi, a modern India politikai atyja pedig hűséges barátja volt. Tagore-t 1915-ben az uralkodó brit kormány lovaggá ütötte, de néhány éven belül lemondott a kitüntetésről, tiltakozásul a britek indiai politikája ellen.

Tagore már korán sikert aratott íróként szülőföldjén, Bengáliában. Néhány versének fordításával gyorsan ismertté vált Nyugaton. Valójában hírneve fényes magasságokba emelkedett, és kontinenseken átívelő előadás- és baráti körutakra vitte. A világ számára ő lett India szellemi örökségének hangja; India, különösen Bengália számára pedig nagy élő intézmény lett.

Bár Tagore minden irodalmi műfajban sikeresen írt, mindenekelőtt költő volt. Ötven és félszáz verseskötete közül a Manasi (1890) {Az ideális}, a Sonar Tari (1894) {Az arany csónak}, a Gitandzsali (1910) {Dalajánlatok}, a Gitimalya (1914) {Dalkoszorú} és a Balaka (1916) {A darvak repülése}. Költészetének angol nyelvű átdolgozásai, amelyek közé tartozik A kertész (1913), a Gyümölcsgyűjtés (1916) és a Szökevény (1921), általában nem felelnek meg az eredeti bengáli egyes köteteinek; és címe ellenére a Gitandzsali: Daláldozatok (1912), a legelismertebb közülük, a névadón kívül más művekből is tartalmaz verseket. Tagore főbb színművei a Rádzsa (1910) {A sötét kamra királya}, a Dakghar (1912) {A posta}, az Achalayatan (1912) {A mozdíthatatlan}, a Muktadhara (1922) {A vízesés} és a Raktakaravi (1926) {Vörös olajperje}. Több novelláskötet és számos regény szerzője, köztük a Gora (1910), a Ghare-Baire (1916) {A haza és a világ} és a Yogayog (1929) {Keresztáramlatok}. Ezek mellett írt zenés drámákat, táncdrámákat, mindenféle esszéket, útinaplókat és két önéletrajzot, az egyiket középkorában, a másikat nem sokkal 1941-ben bekövetkezett halála előtt. Tagore emellett számos rajzot és festményt hagyott hátra, valamint dalokat, amelyekhez maga írta a zenét.