Szegény nép

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik Dosztojevszkij „Szegény nép” című művét, amely a 19. századi oroszországi szegénység megrendítő feltárása, egyedülálló levélregényes formában. A kritikusok elismerően nyilatkoznak az érzelmi mélységről és a karakterek fejlődéséről, míg néhányan a fordítási problémákat és a könyv általános felépítését kritizálják.

A szegények életének szívszorító ábrázolása a 19. század közepén Oroszországban.

Élénk jellemrajzok és éleslátó pszichológiai mélység már ebben a korai műben is nyilvánvaló.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Poor Folk

Könyv tartalma:

A Szegény nép, néha Szegény emberek címmel fordítják, Fjodor Dosztojevszkij első regénye, amelyet kilenc hónap alatt írt 1844 és 1845 között. Dosztojevszkij extravagáns életmódja és kialakulóban lévő játékszenvedélye miatt anyagi nehézségekkel küzdött; bár készített néhány külföldi regényfordítást, ezek kevés sikerrel jártak, ezért úgy döntött, hogy saját regényt ír, hogy megpróbáljon pénzt szerezni.

A Gogol, Puskin és Karamzin, valamint angol és francia szerzők művei által inspirált Szegény nép a két főszereplő, Makar Devuscskin és Varvara Dobroselova, akik kétszeresen elszármazott szegény harmad-unokatestvérek, közötti levelek formájában íródott. A regény a szegények életét, a gazdagokkal való kapcsolatukat és általában a szegénységet mutatja be, ami az irodalmi naturalizmus gyakori témája. Mély, de furcsa barátság alakul ki közöttük, mígnem Dobroselova elveszíti érdeklődését az irodalom iránt, később pedig a Devuskinnal való kommunikáció iránt, miután egy gazdag özvegyember, Bykov úr megkéri a kezét. Devuscskin, a korabeli naturalista irodalom számos művében fellelhető hivatalnok prototípusa, megőrzi szentimentális vonásait; Dobroselova lemond a művészetről, Devuscskin viszont nem tud irodalom nélkül élni.

A kortárs kritikusok dicsérték a Poor Folkot humanitárius témái miatt. Míg Viszarion Belinszkij Oroszország első "szociális regényének", Alekszandr Herzen pedig jelentős szocialista műnek nevezte a regényt, más kritikusok paródiát és szatírát véltek felfedezni benne. A regény a különböző nézőpontokból és narrátorok hangjainak bonyolult polifóniáját használja. A regényt Dosztojevszkij eredetileg a liberális beállítottságú Hazai jegyzetek című folyóiratnak ajánlotta, majd 1846. január 15-én a Szentpétervári Gyűjtemény című almanachban jelent meg. Országszerte hatalmas siker lett. Részleteit Wilhelm Wolfsohn németre fordította, és egy 1846/1847-es folyóiratban jelentette meg. Az első angol fordítást Lena Milman készítette 1894-ben, George Moore bevezetőjével, Aubrey Beardsley borítótervével és a londoni Mathews and Lane kiadónál. (wikipedia.org)