Yoshimasa és az ezüst pavilon: A japán lélek megteremtése

Olvasói vélemények

A könyv Ashikaga Yoshimasa életét és a japán kultúrára és esztétikára gyakorolt hatását vizsgálja egy viharos történelmi időszakban. Donald Keene amellett érvel, hogy katonai alkalmatlansága és a korszak erőszakossága ellenére újra kell értékelni Yoshimasa hozzájárulását a művészetekhez.

A könyvet dicsérik szép írása, a japán kultúra éleslátó elemzése és részletes történelmi összefüggései miatt. Életre kelti Kiotó történelmét és Yoshimasa esztétikai hozzájárulását, így értékes olvasmány a Japán iránt érdeklődők számára. Sok olvasó élvezetesnek és tanulságosnak találta, különösen a Kiotóba látogatók számára.

Egyes kritikák a könyv szervezésével és felépítésével kapcsolatos problémákat emelik ki, rosszul szerkesztettnek és nehezen követhetőnek minősítve azt. A kisebb részletek túlzottan sokszor ismétlődnek, így a könyv összefüggéstelennek tűnik, ami rontja az olvasó élményét.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Yoshimasa and the Silver Pavilion: The Creation of the Soul of Japan

Könyv tartalma:

Yoshimasa lehetett a legrosszabb sógun, aki valaha is uralkodott Japánban. Katonaként kudarcot vallott, alkalmatlan volt az állami ügyek intézésében, és a felesége uralkodott felette. A japán kulturális életre gyakorolt befolyása azonban páratlan volt. Donald Keene szerint Josimasza volt az egyetlen olyan sógun, aki maradandó örökséget hagyott az egész japán népre.

Ma Yoshimasa elsősorban az Ezüst Pavilon templomának építtetőjeként és az Onin-háború (1467-1477) idején uralkodóként emlékeznek rá, amely után a sógun hatalma szinte teljesen megszűnt. Mivel nem tudta ellenőrizni a daimjókat - a tartományi katonai kormányzókat -, felhagyott a politikával, és a szépség keresésének szentelte magát. Ekkor, miután Josimasza lemondott a sógunságról, és az Ezüst Pavilon néven ismert hegyi menedékhelyen rendezkedett be, esztétikai ízlése meghatározta a japánokét: virágzott a no színház, kialakultak a japán kertek, és a teaszertartás is az Ezüst Pavilon egyik kis szobájában született meg. A virágkötészet, a tintafestészet és a shoin-zukuri építészet Yoshimasa alatt kezdődött, illetve vált meghatározó jelentőségűvé. A költők megismertették a gyakran alig írástudó hadúr-házigazdáikat a múlt irodalmi remekműveivel, és megtanították őket verset írni. Még a legbarbárabb hadúr is igényt tartott a kultúra azon kellékeire, amelyek lehetővé tették számára, hogy civilizált embernek érezze magát.

A Yoshimasa és az ezüst pavilon a japán történelem e régóta elhanyagolt, de kritikus korszakát alaposan feldolgozza.