A szerelem és az erőszak törvénye

Olvasói vélemények

A kritikák dicsérik Tolsztoj könyvét az erőszakmentesség, a szeretet és az államilag támogatott erőszak kritikája mellett való határozott kiállásáért. Az olvasók nagyra értékelik a keresztény tanítások és a társadalmi kérdések szempontjából egyaránt fontosságát. A könyvet azonban kritizálják, hogy túlságosan leegyszerűsíti az emberi természetet, és hogy hosszabb, mint amennyire a tartalma miatt szükséges. A nyelvi hozzáférhetőséggel kapcsolatos aggályok is felmerültek, mivel egyes változatok csak orosz nyelven készültek.

⬤ Erős kiállás az erőszakmentesség és a szeretet mellett
⬤ elgondolkodtató a vallásos és nem vallásos olvasók számára
⬤ releváns a kortárs kérdések szempontjából
⬤ könnyebben olvasható, mint Tolsztoj más művei
⬤ nagyon ajánlott és sok olvasó számára átalakító hatású.

⬤ Túlságosan leegyszerűsíti az emberi természetet, feltételezve az eredendő jóságot
⬤ egyesek szerint hosszúra nyúlt
⬤ egyes kiadások csak oroszul kaphatók, így a nem oroszul beszélők számára elérhetetlen
⬤ egyes kritikusok hibásnak ítélték a kormányról és az emberi erkölcsről alkotott nézeteit.

(17 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Law of Love and the Law of Violence

Könyv tartalma:

Termékleírás Tolsztoj csak azért írta meg A szeretet és az erőszak törvényét, mert a sír szélén álló Tolsztoj, ismerve a keresztény emberiség egyetlen megváltási lehetőségét, mind a fizikai szenvedéstől, mind az erkölcsi romlottságtól, amelybe belesüllyedt, nem hallgathatott. A keresztény emberiség szerencsétlen helyzetének oka a kereszténységet valló emberek által közösen vallott felsőbbrendű életfelfogás és az ezzel összhangban álló magatartási szabály hiánya.

Érdekes, hogy mit gondolt Tolsztoj a világ helyzetéről közvetlenül a világháború előtt. Látszólagos pesszimizmusa ellenére ugyanolyan bizakodó volt az emberiség jövőbeli állapotát illetően, mint H. G.

Wells úr.

De a törvényhozók, bírák és mindenféle tekintélyek átfogó elítélésében messze túlment az angol írón, aki azt mondja: „Államunk nem nőhetett volna fel másként. Szükségünk volt az emberi kapcsolatok ezen általános ügyeskedőire, politikusokra és jogászokra, mint a politikai és társadalmi fejlődés szükséges állomására.

Mint ahogyan katonák és rendőrök is kellett, hogy megmentsék az embereket a kölcsönös erőszakoskodástól”. A szerzőről Leo Tolsztoj (1828-1910) orosz író, a realista regényírás mestere, a világ egyik legnagyobb regényírója volt. Tolsztoj leginkább két leghosszabb művéről, a Háború és békéről és az Anna Karenináról ismert, amelyeket általában a valaha írt legjobb regények között tartanak számon.

Különösen a Háború és béke tűnik úgy, hogy sok olvasó és kritikus számára gyakorlatilag meghatározza ezt a formát. Tolsztoj rövidebb művei közül az Ivan Iljics halála általában a novella legjobb példái közé sorolják. Tolsztoj különösen utolsó három évtizedében erkölcs- és vallástanárként is világhírnévre tett szert.

A gonosszal szembeni ellenállásmentességről szóló tana nagy hatással volt Gandhira. Bár Tolsztoj vallási eszméi ma már nem keltenek akkora tiszteletet, mint egykor, az élete és személyisége iránti érdeklődés az évek során, ha lehet, megnőtt.

A legtöbb olvasó egyetért Matthew Arnold 19. századi brit költő és kritikus értékelésével, miszerint Tolsztoj regénye nem műalkotás, hanem az élet egy darabja; a 20. századi orosz író, Izsák Bábel pedig úgy nyilatkozott, hogy ha a világ írni tudna magától, akkor úgy írna, mint Tolsztoj.

Egyesek a természet és a tiszta életerő megtestesítőjeként tekintettek Tolsztojra, mások a világ lelkiismeretének megtestesülését látták benne, de szinte mindenki számára, aki ismerte őt vagy olvasta műveit, nemcsak a valaha élt egyik legnagyobb író volt, hanem az élet értelmének keresésének élő szimbóluma.