Értékelés:
A kritikák kiemelik Luther Márton „Értekezés a jó cselekedetekről” című művét, amely a keresztény életben a hit és a jó cselekedetek közötti kapcsolat tanulságos feltárása. Az olvasók nagyra értékelik Luther éleslátó írói stílusát, azt a képességét, hogy mély teológiai fogalmakat képes világosan közölni, valamint lelkipásztori érzékenységét, különösen azok számára, akik a hitükben való elégtelenség érzésével küzdenek. Néhány kritika azonban a Tízparancsolat módosított változatának használata és a Kindle-kiadás gyenge fordítási minősége.
Előnyök:Az olvasók a könyvet éleslátónak, tanulságosnak és hozzáférhetőnek találják, és sokan értékelik Luther hitről és cselekedetekről alkotott nézeteit. Úgy tekintik, mint hasznos emlékeztetőt Isten kegyelmére és az igazi keresztény szolgálat természetére. Pozitívan emelik ki a gondolatok tisztaságát, a fontos teológiai meglátásokat, valamint azt a képességét, hogy inspirálja és vigasztalja a lelki küzdelmekkel szembenéző olvasókat.
Hátrányok:A kritikusok eltérésekre mutatnak rá a Tízparancsolat Luther általi kezelésében, ahol megváltoztatja azok sorrendjét, és kihagyja a második parancsolatot. Emellett néhány olvasó megjegyzi, hogy a Kindle-kiadás helyesírási hibákat tartalmaz, és hiányoznak a fordítóra vonatkozó információk, ami rontja az olvasás élményét.
(35 olvasói vélemény alapján)
A Treatise on Good Works
Luther nem csak a jó cselekedetek lényegéről és a hithez való alapvető viszonyáról akart beszélni. Azt is meg akarta mutatni, hogy a "legjobb műnek", a hitnek minden tekintetben élő hitnek kell bizonyulnia, a többi parancsolat szerint.
Luther nem tér rá erre a részre, amíg az alapvető részben hangsúlyosan ki nem mondta, hogy a hívő, a lelki embernek nincs szüksége ilyen útmutatásra (I Tim 1,9), hanem magától és mindenkor jó cselekedeteket tesz, "ahogyan a hite, a bizalma tanítja őt". " Csak azért van szükség ilyen oktatásra, "mert nem mindnyájan rendelkezünk ilyen hittel, vagy nem vagyunk tudatában annak". Abból, hogy az Első parancsolat szerint tiszta szívre és bizalomra teszünk szert Isten iránt, a Második parancsolat jócselekedetét vezeti le, nevezetesen, hogy "dicsérjük Istent, elismerjük kegyelmét, minden tiszteletet egyedül Neki adunk".
" Ugyanebből a forrásból eredezteti a Harmadik parancsolat jó cselekedetét, nevezetesen, hogy "az isteni szolgálatot imádsággal és prédikáció hallgatásával megtartsuk, hogy szívünk képzeletét Isten jótéteményei felé hajlítsuk, és e célból a testet megmételyezzük és legyőzzük. ".
