Fleeing Plague: Medieval Wisdom for a Modern Health Crisis
A bubópestis egy folyamatos járvány volt, amely a XIV. század közepétől kezdve a XVI. századi Németországban, Luther Márton idején is sokakat megbetegített és megölt Európában és azon túl. A betegség tüdőbajos formája különösen veszélyes volt, mivel a tüdőbe jutott, és köhögéssel terjedt. Amikor ez megtörtént, a halálozási arány közel 100%-os volt.
Luther Márton értekezését arról, hogy el lehet-e menekülni, ha pestis támad, a breslaui papság kérése indította el, akik arra voltak kíváncsiak, hogy egy keresztény elmenekülhet-e otthonról és a munkából a pestis miatt. Luther pragmatikus válasza a keresztény felelősségére összpontosított, hogy gondoskodjon a betegekről, és használja azokat az eszközöket, amelyeket Isten ad a pestis pusztításának korlátozására. Dicsérte azokat, akik a haláltól való félelem nélkül képesek szembenézni a pestissel, de hangsúlyozta, hogy a gyenge hitűek is jó lelkiismerettel menekülhetnek, amíg nincs szükség rájuk valakinek az ápolásához vagy a közszolgálat fenntartásához. Luther a traktátus alkalmával a belvároson kívüli kórházak és köztemetők szükségességéről beszélt.
Anna Marie Johnson bemutatja Luther traktátusát, és éleslátó megjegyzésekkel segíti az olvasót Luther szövegének és tizenhatodik századi kontextusának megértésében. A közelmúltbeli Covid-járvánnyal és más járványos betegségekkel való párhuzamok szembetűnőek. Bár a tudomány és az orvostudomány napjainkra nagyot fejlődött, az etikai felelősség kérdései még mindig velünk vannak, és a keresztények továbbra is azon töprengenek, hogy milyen hűséges válaszokat kellene adni a világjárványokra.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)