Isten országa benned van

Olvasói vélemények

A Leo Tolsztoj „Isten országa benned van” című könyvéről szóló kritikák különböző nézőpontokat mutatnak be a könyv témáiról, minőségéről és hatásáról. A legtöbb kritika dicséri a kereszténység mélyreható feltárását, kiemelve az erőszakmentesség, a szeretet és a belső átalakulás témáit. Sok olvasó azonban kritizálja az egyes kiadások minőségét, kiemelve olyan problémákat, mint a nyelvtani hibák és a rossz nyomdai minőség. A könyvről megjegyzik, hogy elgondolkodtató és kihívást jelentő, Krisztus tanításairól és a szervezett vallás szerepéről való elmélkedésre késztet. Bár klasszikusnak számít, egyes olvasók szerint időnként ismétlődő és nehezen követhető.

⬤ Mélyreható betekintés a kereszténységbe és az erkölcsfilozófiába
⬤ megkérdőjelezi a szervezett vallással kapcsolatos hagyományos hiedelmeket
⬤ belső átalakulásra és erőszakmentességre ösztönöz
⬤ széles körben klasszikus műként tartják számon
⬤ olyan neves személyiségek ajánlották, mint Gandhi.

⬤ Bizonyos kiadásokban gyenge minőség (nyelvtani hibák, apró betűk stb.)
⬤ ismétlődő és hosszadalmas lehet
⬤ egyes olvasók nehezen követik
⬤ kritikák Tolsztoj értelmezéseivel és ellentmondásaival kapcsolatban.

(171 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Kingdom of God Is Within You

Könyv tartalma:

Az Oroszországban betiltott és először 1894-ben Németországban megjelent Az Isten országa benned van című mű Tolsztoj keresztény hitre térése utáni világnézetét tárja fel. Azt állítja, hogy Isten országa mindenki számára elérhető.

A könyv lényege a gonosszal szembeni ellenállásmentességéről szól, amely elv mellett Tolsztoj szenvedélyesen kiállt. Gandhit meggyőzte a könyv. Tolsztoj világosan leírja azokat a veszélyeket, amelyeket a zsarnoki kormányok és a hamis hitek eredményeztek. „Az emberiség keresztény részének helyzete - börtönökkel, kényszermunkával, akasztófákkal, szalonokkal, bordélyházakkal, állandóan növekvő fegyverkezéssel, és zavarodott emberek millióival, akik idomított kopóként készek megtámadni bárkit, aki ellen gazdáik uszítják őket - ez a helyzet szörnyű lenne, ha kényszer szülte volna, de mindenekelőtt a közvélemény terméke.”.

A forradalom erőszakosságát elvetve Tolsztoj arra szólítja fel a keresztényeket, hogy ne feledjék, tetteik egyetlen vezérfonala a bennük lakozó isteni elv, amelyet semmilyen értelemben nem ellenőrizhet vagy irányíthat senki és semmi más.