Ivan Iljics halála

Olvasói vélemények

Az „Ivan Iljics halála” kritikái kiemelik az élet, a halál és az emberi lét témáit, és sokan dicsérik Tolsztoj képességét, hogy egy rövid novellában mély értelmet tudott közvetíteni. Ugyanakkor egyes kiadások minősége, különösen a formázás és a helyesírási hibák tekintetében kritikát váltott ki.

A novellát kiváló bevezetésnek tartják az orosz irodalomba, mély témákkal és érzelmi mélységgel. Az olvasók nagyra értékelik Tolsztoj írói stílusát és a történet elgondolkodtató jellegét. Sokan úgy találják, hogy gyors, mégis hatásos olvasmány, amely az életről és a halálról való elmélkedésre ösztönöz.

Számos kritika kritizálja egyes kiadások, különösen az e-könyv formátumúak minőségét, olyan problémákra hivatkozva, mint a hiányzó fordítások, a lábjegyzetek hiánya, a formázási hibák és a gépelési hibák. Egyes olvasók úgy érezték, hogy elszakadtak a szereplőktől, vagy hogy a történet nem felelt meg teljesen az elvárásaiknak.

(181 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Death Of Ivan Ilych

Könyv tartalma:

Az Ivan Iljics halála, amely először 1886-ban jelent meg, Leo Tolsztoj egyik remekművének tartott regénye, amelyet nem sokkal az 1870-es évek végi vallási megtérése után írt. "Általában a novella legjobb példái közé sorolják", Az Iván Iljics halála egy főbíró történetét meséli el, aki a 19.

századi Oroszországban szenved és halálos betegségben szenved és meghal. Ivan Iljics gondtalan életet él, amely "a legegyszerűbb és leghétköznapibb, és ezért a legszörnyűbb". Mint mindenki, akit ismer, ő is a társadalmi ranglétrán való felkapaszkodással tölti az életét.

Elviseli a házasságot egy olyan nővel, akit gyakran túlságosan igényesnek talál, majd egy éppen előléptetett barátjára gyakorolt befolyásának köszönhetően bíróvá küzdötte fel magát, és egyre inkább a munkájára koncentrál, miközben családi élete egyre kevésbé elviselhető.

Miközben egy nap függönyöket akaszt fel új otthonába, ügyetlenül elesik, és megsérül az oldala. Bár eleinte nem sokat gondol rá, mégis fájdalmat kezd érezni az oldalán.

Ahogy a kellemetlenségek egyre nőnek, úgy válik egyre ingerültebbé a viselkedése a családjával szemben. A felesége végül ragaszkodik hozzá, hogy keressen fel egy orvost. Az orvos nem tudja pontosan meghatározni a betegség forrását, de hamarosan kiderül, hogy az állapota halálos.

A diagnózissal szembesülve Iván minden lehetséges gyógymódot kipróbál, hogy gyógyírt találjon egyre súlyosbodó helyzetére, mígnem a fájdalom olyan erős lesz, hogy kénytelen lesz abbahagyni a munkát, és hátralévő napjait ágyban tölti. Itt szembesül a halandóságával, és rájön, hogy bár tud róla, mégsem fogja fel igazán. A halál hosszú és fájdalmas folyamata alatt Iván azon a gondolaton rágódik, hogy nem érdemli meg a szenvedését, mert helyesen élt.

Ha nem élt volna jó életet, akkor lehetne oka a fájdalmának; de ő igen, tehát a fájdalom és a halál önkényes és értelmetlen kell, hogy legyen.