Kánon és kreativitás: A modern írás és a Szentírás tekintélye

Olvasói vélemények

A könyv azt vizsgálja, hogy három modern író - Kafka, Bialik és Joyce - hogyan használja fel a Bibliát művészetében, és hogyan mutatja be a Biblia hatásának mély tiszteletét. Míg egyes olvasók értékelik a bemutatott meglátásokat és művészi összefüggéseket, mások úgy érzik, hogy a tartalmat tömören, egyetlen gondolatban is össze lehetne foglalni.

Éleslátó elemzést nyújt arról, hogy a modern írók hogyan lépnek kapcsolatba a Bibliával, bemutatja a bibliai irodalom iránti tiszteletet, növeli az alkotói folyamat megértését az ősi szövegekkel kapcsolatban.

Egyes olvasók túlságosan terjedelmesnek találják a tartalmat, és úgy érzik, hogy azt röviden, tömören össze lehetne foglalni, megkérdőjelezve a könyv hosszának értékét.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Canon and Creativity: Modern Writing and the Authority of Scripture

Könyv tartalma:

Ebben a tanulságos könyvben az egyik legjelentősebb irodalomkritikusunk teljesen új szemszögből vizsgálja az irodalmi kánon sokat vitatott kérdését.

Robert Alter azt vizsgálja, hogy a huszadik század számos ikonoklasztikus szerzője miként használta fel a legfontosabb kánoni szöveg - a héber Biblia - történeteit, nyelvezetét és képeit. Alter meggyőző érveket hoz fel a kánonra mint az ideológiai érvényesítés eszközére vonatkozó, elterjedt, pejoratív felfogás ellen.

Ehelyett azt mutatja be, hogy a kánonok természetüknél fogva meglepően rugalmasak, és a későbbi íróknak még akkor is fantáziadús forrásokat biztosítanak, amikor ugyanezek az írók lázadnak a kánon általuk felfogott korlátai ellen. Különös figyelmet szentelve Franz Kafka Amerika című művének, Haim Nahman Bialik A sivatag halottjainak és James Joyce Ulyssesének, Alter szokatlan perspektívából közelíti meg a témát, egyetlen tárgyalási keretbe helyezve három, egymástól nagyon különböző nyelvi hagyományokkal (német, héber, angol) és eltérő kulturális környezetekkel (Prága, Odessza, Dublin) rendelkező írót. Alter e jelentős modern írók közeli olvasataiból kiderül, hogy a kánoni előzményekre való hivatkozás meglepően sokféle és egyben lehetővé tevő lehet.

Azt vizsgálva, hogy a bibliai anyag milyen változatos módokon fonódik össze egy új mű szövetével, új betekintést nyújt a modernizmus természetébe és hatókörébe is. Az inkább kritikusan elismerő, mint polemizáló hangvételű Alter ebben a megfontolt könyvben az irodalmi modernizmus életerejének megújult érzését közvetíti.